Az élő Istennel való rendszeres találkozás volt Isten népének életében a belső összetartó erő. Mózes harmadik könyve ennek nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza. Ma ezt rendszeres közösségi és egyéni kegyességnek nevezzük. A kegyességnek az a lényege, hogy rendszeresen szüksége van arra, hogy az egyetlen, örök és élő Isten megtartó kegyelmére hagyatkozzon, mert Őnélküle nincs élet és nincs áldás, csakis az Ő jogos haragja lehet rajtunk. Ezt a léviták szolgálata kapcsán egyértelműen megfogalmazza Isten Igéje: A léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, ott végezzék tennivalóikat a bizonyság hajlékánál, kifejezve ezzel Isten megtartó jelenlétének nélkülözhetetlenségét, hogy Isten haragja ki ne törjön Izráel fiainak közössége ellen (53). 

Először a lelki házat kell építeni, de aztán fontos a kőház építése is. Isten népét, a pusztai vándorlás során, ezernyi veszélynek kitéve, Isten parancsa szerint, biztos rendbe kellett szervezni. Ezért vették számba a húsz év fölötti férfiakat, és egyben „seregbe” szervezték őket. Ebben a világban minden a harcról szól. Isten népe is ebben a világban él. Ezért nélkülözhetetlen a külső szervezettség. Amikor Dávid megszámoltatta a népét, hiúságból tette azt, nem Isten parancsára (2Sámuel 24,1–10). Dávid a külső szervezetben kezdett el bízni, elfelejtkezve az Úrról, és arról, hogy a külső szervezet csak eszköz, az áldást, a győzelmet az Úr adja. Mai kegyességünk is kiüresedik, ha a külső módszerekben bízunk, mert bizony megszólalásainkból olykor már alig tűnik ki a hitvallás, mintha minden rajtunk múlna. 

Mi nem a másik ember ellen harcolunk, hanem Isten minden értelmet felülhaladó, üdvözítő békességének érvényesülését képviseljük, ebben a belső feszültségeket is legyőző, Isten megtartó kegyelmére hagyatkozó, szent rendben (Filippi 4,7). Isten majd harcol érettünk, ha kell. Augustinus hangsúlyozta: A hitet nem kell védeni, „csak” meg kell vallani azt, és az majd megvédi magát, mint amikor szabadjára engedik az oroszlánt. 

A névjegyzékben az egykori hívőket is listába szedték. Nézegetem az egykori gyülekezeti névjegyzékeket. Mennyi áldott név, a látható egyházban ott van a láthatatlan. Sokukat már el is felejtettem, és egyszerre csak újra megerősít hitük hűsége, amelyet az Úrtól kaptak. Az Igében olvasható végső szám összege lényegtelen. Egyedül Isten hatalma, megtartó kegyelme az, ami számít! Ő az, aki felhasznál bennünket.

Szerző: refdunantul  2021.03.12. 04:00

süti beállítások módosítása