Ez a fejezet olyan felajánlásokra, fogadalmakra vonatkozik, amelyek nem tartoztak az előírt áldozatokhoz, hanem önkéntesek voltak. Az ilyen fogadalmak közül kiemelkedik Anna fogadalma, aki gyermekért könyörögve felajánlja azt az Úrnak (1Sámuel 1,11). Anna megtartotta a fogadalmát, és Sámuel áldássá lett Isten országának építésében; ha mégis meggondolhatta volna magát, megválthatta volna fogadalmát; húsz sekelt fizetve érte a szent sátor szolgálatára (5). Anna azonban hitből fakadó, imádságos szívvel tett komoly fogadalmat, ezért nem is gondolta meg magát, és fogadalmának gyümölcse áldássá lett. Jefte értelmetlen fogadalmától azonban el kellett volna állni, lányát meg kellett volna váltani, tíz sekellel (4–5; Bírák 11,30–40).
Fordítsuk le ma is érthető üzenetre ezt a fejezetet. Isten Igéje számol az ember gyarlóságával, meggondolatlan lelkesedéséből fakadó fogadalmaival. Bizony tele van ilyenekkel a minden tekintetben – így hangulatban, lelkesedésben, odaszánásban, hitben is – hullámzó életünk. „Itt fel és alá hullámzik minden!” – hangsúlyozta Barth Károly. Soha ne felejtsük el, hogy az Istennel nem számoló világban is az Isten színe előtt történik minden rezdülésünk, és egyszer számot kell adnunk majd minden hiába kimondott szóért is (Júdás 1,15). Egy lelkes, de nem szentlelkes, pillanatunkban tehetünk meggondolatlan ígéreteket. Mindig baj van azzal, ha a saját „felizgatott” lelkünk vezet bennünket a Szentlélek józansága helyett (2Timóteus 1,7). Isten Igéje azt hangsúlyozza ma, hogy mindezeket az emberi hangulatból – legyen az az öröm emelkedettsége, vagy a rosszkedv indulata – hozott értelmetlen, hazug, nem teljesíthető, ígéreteket; hiteltelenül kimondott szavakat bocsánatosan vissza lehet vonni, még időben. Hányszor mondok én magam egy jobb pillanatomban igent egy feladatra, aztán már másnap kiderül, hogy ezt nem kértem el az Úrtól, mert erre a feladatra már nincs sem elegendő időm, sem kellő erőm, és nem is az én feladatom lenne; tehát nemet kellett volna mondani arra.
Áldott legyen az Isten, hogy az Ő hangulata nem hullámzó, Ő mindenkor ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8), akinek kimondott szava azonnal cselekvés is. Amit Isten kimondott, kijelentett, megígért, az úgy van, arra biztosan építhetünk! Az Úr ígéretei beteljesedtek, aki egyszülött Fiában megszabadított bennünket minden halálos változástól, és az örök élet állandóságával vértezte fel mulandó életünket. Mi az Úr tulajdonai vagyunk, odaszánt életű emberek, és ez az odaszánás azért örök, soha nem visszavonható, mert Isten Lelkének megtartó cselekvése erre a garancia. Az Úr nem engedi el „szentjei”, övéi kezét. Az Úr megtartja fogadalmát. Ez a mi odaszánt életünk áldott garanciája. Ez a mi mulandó életünk egyetlen biztos pontja. Hiszen mulandó életünkben – lám még az akkori listákban is látjuk – mindennek pénzben kifejezhető értéke van, és például az öregebbnek már egyre kevesebb értéke van (7). Az Úr kezében értékes vagy örökre!
