Folytatódik tovább az ünnepek felsorolása. 

Ezüst kürtöket kellett megfújni minden hónap első napján, valamint a hetedik hónap első napján. Ez volt a kürtzengés ünnepe (23–25). Ez az ünnep pihenőnap volt, szent összegyülekezéssel, ilyenkor semmi munkát nem végeztek Isten népének tagjai, és valamilyen áldozatot mutattak be az Úrnak. 

A hetedik hónap első napjának kürtzengése az engesztelés ünnepére készített fel, amelyet a hetedik hónap tizedik napján tartottak (26–32). Isten népe abból az engesztelésből él, amelyet Isten megváltó szeretete ajándékozott nekünk a Jézus Krisztusban: békességünk van Istennel, önmagunkkal és egymással. Nincs többé kárhoztatásunk, sőt örömmel és reménységgel élhetjük életünket. Az engesztelés ünnepére felkészítő kürtzengés is erre figyelmeztet bennünket, amikor elcsüggednénk: Jézus Krisztus feltámadott a halálból, a mi feltámadásunk bizonyosságaként (1Korinthus 15,20). Ezért nekünk is biztos zengésű trombitaként kell hirdetnünk és élnünk ezt az örömhírt (1Korinthus 14,8). Az engesztelés ünnepe részletesen szabályozott ünnep. Ma azonban nem ez a lényeg, mert az itt előírt önmegtartóztatás és bűnbánat is a bizonyosság örömével és reménységével történik, hiszen mindent megkaptunk már az Úrtól (27). Szent összegyülekezésünk, minden vasárnap, az Úr napján erre emlékeztet bennünket (26–27). Szigorúak az ószövetségi következmények is, mert ha valaki nem tartja meg az engesztelés ünnepét, ki kell azt irtani a népe közül (28–29). Ma ugyanúgy érvényes ez, abban a tekintetben, hogy aki nem áll meg az Isten színe előtt, nem részesül az Ő megváltó, mindent rendbehozó, engesztelő szeretetéből, az több mint belehal az életbe; kiirtja magát és sok nyomorúságot okoz másoknak is (29). Ne így legyen! Kürtöt a szánkhoz!

A sátoros ünnep gyönyörűen fejezi ki emberlétünk e-világi ideigvalóságát (33–44). Nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13,14). Itt „sátrakban lakunk”. Isten Jézus Krisztusban elkészítette a maradandó város ajándékát nekünk. Ezzel a reménységgel élünk földi porsátorunkban és tesszük a dolgunkat, amíg lehet: „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (2Korinthus 5,1) 

Mindenkor emlékezzünk ezekre és emlékeztessünk ezekre másokat is!