Evangélium hallani, olvasni azt az indítást és zárást, ami e bibliai fejezet keretét képezi: „Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” (2; 30) Ma is ez a megszólítás életünk és hitünk egyetlen, szilárd horgonya (Zsidókhoz írt levél 6,19), mert életünk kezdete és vége, az éltető, életre megváltó Úr (Jelenések 22,13), akinek mi tulajdonai, népének tagjai vagyunk (Zsoltárok 100,3). Nincs ennél nagyobb bizonyosság, mindenkor, mindenre elégségesen (Filippi 4,13). Isten népének tagjai mindazok, akik félik az Urat, nemcsak a „bennszülött”, hanem a megtért „jövevény” is (26). Isten igénye egyetemes, újjászülő és hitre hívó szeretete túllép az emberi határokon.
Ebből az örömhírből és bizonyosságból következik az a tény, hogy Isten népe az Úr éltető mértéke szerinti szent életet él, mert csak ehhez a mértékhez engedelmesen igazodva teljesedhet ki a saját élete is, már itt a földön. Isten ugyanis jobban tudja, hogy mi jó nekünk. Ettől a fejezettől kezdve olvashatjuk az úgynevezett szentségtörvényt. Isten tulajdonai vagyunk. Az Úr szent, mi is szent életet éljünk! Ez a szentség általánosságban azt jelenti, hogy az Urat nem félő, idegen népek szokásait ne kövessük, hanem csakis az Úr rendelkezéseit őrizzük meg, mert Ő megőriz bennünket, és élni fogunk Őáltala (3–8; 26). Ne tegyünk olyat, amiről az Úr egyértelműen azt jelentette ki, hogy az utálatos, förtelmes, tisztátalan, amit ítéletesen fog majd számonkérni rajtunk az Úr (22–25). Amikor azt írja az Ige, hogy még a föld is kihány bennünket, ha ezeket a bűnöket elkövetjük; és kiirtásra leszünk méltókká (27–29); akkor legalább egy pillanatra rettenjünk meg, és ne legyintsünk mindjárt, illetve ne meneküljünk azonnal az Újszövetség kegyelmet ígérő szavához. Tud a ma embere megretteni, ha Isten intő és ítéletes szavát hallja? Kit, mit követünk ma, létezik-e igazodási pont számunkra, mit mondunk, élünk a következő generáció elé; mert bizony másolják a szokásainkat. Mit lát, a mai, modern világban a felnövekvő nemzedék?
Milyen bűnökre mond Isten Igéje, ebben a fejezetben, súlyos ítéletet? Én nem sorolom. Olvassuk el! Akkor egyértelműbb, hogy Isten mondja és nem én. Egyébként, a szentségtörvény első fejezetében a családi élet tisztaságára vonatkozó rendeleteket olvashatunk (6–18). Ezek a parancsok olyan korban hangzottak fel, ahol az ószövetségi nagycsaládban több generáció élt egymással együtt, akár négy nemzedék is. Ebben a zárt együttélésben rendet kellett tartani. A vérrokonok közötti házasságok tilalmát, ma orvosilag is igazoltan, a modern törvények is ott húzzák meg, ahol a mózesi törvények. Isten törvénye szent, igaz és jó (Róma 7,12); az minden szempontból véd minket. Ugyanakkor fontos végigolvasni ezeket a rendelkezéseket, a mai sokszínű kultúrában. Bárcsak tudnánk azokat úgy fogadni, mint Isten parancsolatait, azok mindegyikét (22).
Végezetül, a fentieket komolyan véve, kimondhatjuk, hogy a szent élet kegyelem, de ebben a kegyelemben, minden fogyatékosságunk ellenére, szent életünk valóság, amely – Isten kegyelméből és az Ő erejével – nemet mond arra, amire az Úr is nemet mondott.
