A tisztaság fogalma mindig az Istennel való kapcsolatunkban érthető meg. A mózesi törvény kimondja, hogy a szent Isten elé csak tisztán járulhatunk. Az itt olvasható tisztulási szabályoknak is az a célja, hogy végül Isten hajlékába, Isten színe elé tisztán álljunk, és meg ne haljunk. A szent Isten ugyanis nem tűrhet semmiféle tisztátalanságot (31).
Hol kezdődik a tisztátalanság? Itt olyan testi bajokból, sőt a test biológiai ritmusából fakadó jelenségek is tisztátalanná vannak nyilvánítva, amelyekről az egyes ember nem tehet. Pont ez a lényeg! Isten Igéje már itt rámutat arra, amit Pál apostol jóval később így fogalmaz meg, és amely messze túlmutat minden teológiai korrektségen, miszerint amíg e testben élünk, távol élünk az Úrtól (2Korinthus 5,6). „Itt” minden test tisztátalanná lesz, mindenki és minden tisztátalanná koszosodik. Még a napi tisztálkodásunknak is van erre rámutató, szimbolikus, kultikus értelme; noha a mi korunk már régóta igyekszik elfelejteni mindezeket. Megváltásra szorultságunkat mutatja az is, hogy az ószövetségi törvény szerint újból és újból áldozatokat kellett bemutatni azért, hogy az ember Isten elé járulhasson, mert mindenestől tisztátalanok vagyunk (13–15; 28–30).
Ez a test mindenestől megváltásra szorul, a benne egzisztáló lélekkel együtt; vagyis az egész ember megváltásra szorul. Isten ugyanakkor az embert testben teremtette és így lehelt belé életet, ezért Isten ezt a testet megváltja, újjáteremti. Nem a test lebecsüléséről van szó, hanem éppen annak megbecsüléséről, Isten általi megváltásáról. A megváltás Jézus Krisztusban adatott nekünk.
Az Úr eljöveteléig, szigorú törvények szabályozták a tisztaságot a hétköznapokban is, hiszen akár beismerjük, akár nem, a szent Isten színe előtt állunk, minden másodpercünkben. Jézus Krisztus eljött, újjászült bennünket, hit által már miénk a megváltás reménysége. De az Úr visszajöveteléig az újjászületett ember is, naponta a hit harcát harcolja, naponta megragadja a kegyelmet, és várja testének-életének megváltását, minden gyarló gondolattól indulattól, betegségtől, koszosodástól. Ezért imádkozunk és fürdünk minden nap, tiszta ruhába öltözve, ünnep idején még szebb ruhába öltözve, hogy kegyelemre szorultságunkat, a minket megtisztító Úr utáni tiszteletünket, Őhozzá való kiáltásunkat, valamint az Ő erejével vívott megszentelődési harcunkat kifejezzük.
Jézus Krisztus megtisztított, Őbenne Isten tisztának tart bennünket! Sőt, Jézus Krisztust minden tisztátalanságunkban megérinthetjük, Őtőle tisztulást, gyógyulást, megváltást várva, ahogy ezt a vérfolyásos asszony tette (Máté 9,20). Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, tisztítsuk meg magunkat, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket (2Korinthus 7,1), hogy meg ne haljunk tisztátalanságunk miatt! (31)
