A gyermekáldás Isten ajándéka. Ez a Biblia egyértelmű üzenete: „Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsoltárok 127,3) A gyermektelenséget csapásként, sőt esetenként Isten ítéleteként értelmezték (5Mózes 28,18; 1Sámuel 1,2).
A gyermekszülés csak azért tette tisztátalanná az anyát, mert a szülés utáni vérzés volt az, ami szertartásilag tisztátalannak számított, azért is, mert a vérző, folyásos test nem volt egészséges, és ezért tisztátalannak tartották. A tisztaság utáni óhaj megjelenik ezekben a fejezetekben. Bárcsak minket is feszegetne ez az óhaj, a Lélek által!
Isten az élet egészét kezében tartja: népe testi, lelki, szellemi, hitbéli egészségét egyaránt. A világ, Isten előtt, nem vált szét szent és profán egységekre, mint manapság. Az az állapot, amiben ma élünk, az élet, a közösségek, a személyiség, a tudat nyomorúságos hasadását okozza, mert az ember hiába próbál, nem élhet Istene nélkül. Mára tényleg minden egész eltörött. Ezt a hasadást tapasztaljuk a házasságokban, a gyerekvállalásokban, a gyereknevelésben is. A lakott földön, a jóléti társadalmakban probléma a fogyás, összességében pedig a túlnépesedés, és leginkább a jóléti túlfogyasztás, a szegénység és a gazdagság kérdése. Ezek látszólag összefüggenek egymással. Mit felelhetünk ezekre a problémákra? Isten terv szerint alkotott és az üdvözítésének is terve van. Ezért helye van a hittel történő családtervezésnek is. Ugyanakkor mindenekelőtt meg kellene térni! Csak az segítene rajtunk (1).
Ha az asszony lányt szült, és nem fiút, akkor kétszer olyan hosszú ideig számított tisztátalannak. A magyarázók kikerülik ezt a bibliai részt, vagy egészen egyszerűen azt mondják, hogy nem tudják az okát a különbségtételnek. Nagy áldás, hogy Jézus Krisztusban abban az értelemben nincs férfi és nő (Galata 3,28), hogy nincs méltóságbéli különbség férfi és nő között; de az Úrban a férfi megmarad férfinak, a nő pedig nőnek; mindegyik más és más felelősséggel, más és más feladatokkal, más „szerepekkel”, egyformán értékesnek (1Mózes 1,27). Éppen ezért szorulnak egymásra, a férfi és a nő (1Mózes 2,23). A fiút nyolcnaposan körülmetélték. Az Úrhoz tartozás üdvösséges jelét azóta a nők is viselik a keresztségben (Róma 6,4; Efezus 4,5), Jézus Krisztusban (2–5).
A szülés tehát ajándék, ezért a szülés után bemutatott vétekáldozat célja csupán a szertartási tisztulás volt. Az égőáldozat pedig a hála kifejezéseként jelenik meg, az új életért, Isten ajándékáért. Egyesztendős bárányt vittek égőáldozatul, és egy galambfiókát vétekáldozatul. Ha szegény volt az illető, akkor vihetett két madarat, az egyiket égőáldozatul, a másikat vétekáldozatul. Mária, Jézus anyja is ezzel az utóbbival élt, amikor az áldozatát bemutatta (Lukács 2,22–24). Jézus Krisztus szegényen jött a világra, hogy rajtunk, sokféleképpen szegényeken, könyörüljön (Róma 11,32). Mert bizony mindannyian halálosan szegények vagyunk, és csakis Ő válthat ki bennünket halálos, kárhozatos szegénységünkből, csakis Ő ajándékozhat meg bennünket múlhatatlan mennyei gazdagsággal. Minél gazdagabbak vagyunk itt a földön, annál szegényebbek vagyunk, mert annál hitetlenebbek és nyomorultabbak vagyunk. Azt hisszük, hogy gazdagok vagyunk, és nem tudjuk, hogy milyen nagy a mi nyomorúságunk (6–8).
