Ma megjelenik nektek az Úr! (4) Ezt mondja Mózes Áronnak és a népnek. Mit jelent az, ha megjelenik nekünk az Úr? 

Isten megjelenése lehet félelmetes; azoknak, akik nem az Isten színe előtt élnek, akik nem számolnak az Úrral, akik ezen az ígéreten is csak nevetnének, vagy mindenféle istenekkel akarnak találkozni.

A mai igerész evangéliuma azonban éppen az, hogy Isten népe odajárulhat és megállhat az Úr színe előtt. Isten népe rendszeresen leborulhat az Úr színe előtt (24), mindenkor az Úr színe előtt élhet (5). Nincs ennél nagyobb ajándék!

Isten jelenlétében élve, mindig számolhatunk az Úr gondviselő, szabadító, megtartó és megváltó kegyelmével; amely kiemelt helyzetekben olyan konkrét valósággal jelenik meg, mint ahogy az Áron főpapot és fiait felavató áldozatok során, tűz csapott le az égből, és megemésztette az áldozati állatokat. Isten jelenléte emésztő tűz, amely megemészti a koszt, a bűnt, de áldott, éltető fénnyel és melegséggel öleli körül az Ő népét. Ezért ujjongott a nép is, Isten konkrét, hatalmas, éltető jelenlétét megtapasztalva (24). 

Isten jelenléte, megjelenése nem félelmetes, hanem örömteli fellélegzés, megkönnyebbülés, megbékülés. Itt ugyanis azt olvassuk, hogy mi mindent kell megtenni ahhoz, hogy megjelenjen népének az Úr dicsősége (2–6). Mi tudjuk, hogy Isten megtett értünk mindent, Jézus Krisztus tökéletes áldozata által, így miénk az üdvösség teljessége, az örök élet tágassága. Miénk az Isten üdvözítő jelenléte (Máté 1,23).

Ez az örömhír azonban szolgálatra indít e-világban. Isten jelenléte megtisztít, szolgálatra küld el, hogy áldást mondjunk és áldássá legyünk, Krisztusban. A fölkenetés és a bemutatott áldozatok alapján kapta meg Áron a felhatalmazást arra, hogy fiaival együtt elkezdhesse a rendszeres szolgálatot. Áronnak először önmagáért kellett bemutatnia az áldozatokat, azután népéért. Áron, Pál szavaival élve, első a bűnösök között (1Timóteus 1,15). Az áldozatok bemutatása után Áron megáldotta a népét (22–24). Mindenki, Jézus Krisztusban bízva, az Úr szolgája.