A hálaadó békeáldozat a békeáldozatok leggyakoribb formája volt (12). Egy család, egy közösség így fejezte ki háláját az Úrnak, megjelentek az Úr színe előtt, és valamit odaáldoztak az Úrnak abból, amit Istentől kaptak. Mennyi mindenünk van! Még a legszűkebb időkben is van miért hálát adni. Az Isten népe és Isten embere hálás, mert tudja, hogy mindent az Úrtól kapott, és ebből valamit hálából visszaad az Úr ügyére. Gyakran vagyunk elégedetlenek, hálátlanok. Hányszor elfeledkezünk arról, hogy mindenünk az Úré. Az elvilágiasodás során elfelejtettünk adni, másoknak is, de Isten ügyének támogatására is. Az egyházfenntartás kérdése nem lenne probléma ott, ahol hívő, hálás életek vannak.
A békeáldozat, így a hálaadó békeáldozat sajátossága, a vele együtt járó közösségi étkezés volt (15). Az egymással való asztalközösség, ahol imádság is elhangzik előtte, kifejezi testvéri összetartozásunkat, Isten iránti hálánkat, valamint azt, hogy az Úr minket testben és lélekben tápláló, gondviselő és megváltó szeretetére szorulunk, mert csakis Őbenne, Őáltala adatik nekünk békesség egy zaklatott világban: békesség Istennel, önmagunkkal és egymással.
A békeáldozatból a közös étkezésre szánt részt aznap meg kellett enni, bizonyos kivételektől eltekintve nem hagyhattak abból másnap reggelre (15). Isten ajándékaival a hálaadó élet hűségesen sáfárkodva él, nem késlekedve azzal, nem halogatva azt másnapra, mert nem tudjuk, lesz-e másnap… Nem pazarolunk ételt, időt, mert mindezek a lehetőségek másnapra „megromlanak” (18), „elégnek” (17); már nem azok, amik a kimért időben lehettek volna. Mindent idejében megtenni, az Istentől készített alkalmakkal ekként élni! Kimért életünket szép isteni rendben végigcsinálni. Shakespeare II. Richárd című tragédiája többek közt arról is szól, hogy egy király nem élt időben a lehetőséggel, és „nagy bánatra” jutott, amikor a lehetőség elillant. „Aznap megenni!” A késlekedés nem válik javunkra; sőt, romlásunkra lesz (18).
A békeáldozat meghatározott részét a papok kapták (14). Így a békeáldozat kifejezte az egyház szolgáinak ellátását. Az Újszövetség nyelvén megfogalmazva mindez azt jelenti, hogy itt kifejezést nyert a látható egyház fenntartásának fontossága. Ugyanakkor az igeszakasz azt is hangsúlyozta, hogy a papokat csak egy meghatározott rész illette, amely a tisztes megélhetésüket biztosította, minden gyarló dőzsölés nélkül. Isten népe nem nyomorog, de nem is dőzsöl, és soha nem szűkölködik.
A békeáldozatot tisztán lehetett elfogyasztani (19–21). Akkor az élet minden cselekményét, az áldozatbemutatás minden részletét átjárta az a követelmény és bizonyosság, hogy az Isten színe előtt történik. Az életnek kultikus hangsúlya volt, hogy Isten tisztasága megjelenjék az emberi élet tisztátalanságában. Kár, hogy ezt teljesen elfelejtettük, és minden profánná lett, még az istentiszteletek is hatásvadász műsorokká torzulnak sok helyütt, vagy valami civil közösségi összejövetellé. Urunk, adj hitet, szentséget, tisztaságot, életünk minden rezdülését tereld vissza a Te színed elé!
