Állatorvosnál vagyunk a megvénült vizslánkkal, akinek lassan letelik az ideje. Kétségbeesve tekint ránk. Mennyit szenved nyomorult állat, hogy elmehessen végre. Az infúzió bekötéséhez az öreg vizsla lábán nehezen találja a doktornő a vénát, és Isten nevét emlegetve elkáromkodja magát. Beleremegek, egy okos, tanult, szép nő… Beleremegek… Miközben ő észre sem veszi, mit mondott.

A mai Igében leírt bűnök közös jellemzője az, hogy elkövetője először észre sem vette, hogy vétkezett, de aztán később vétkei tudatosodhattak benne (1–4). Ha nem is vettük észre a bűnt, attól az még bűn, amely terhel bennünket. Elhajlott, kísértésekkel teli életünk tele van ilyen helyzetekkel, az itt leírtakon túl. Magasabb szintre emelve a gondolatot kimondhatjuk, hogy az ember életének alapvető nyomorúsága az, hogy nem tudatosodik benne a vétke. A ma embere nem tud mit kezdeni a bűnnel, a bűnösség kérdésével, saját bűneinek belátása helyett másokra mutogat. 

Kegyelmi állapot, amikor valaki számára „megnyílik az ég”, és rádöbbenhet saját életének nagy bűnére és nyomorúságára, és ennek nyomán az Úrhoz menekülhet, töredelmes szívvel és láthatóan is felvállalva ezt. Kegyelmi állapot, amikor valakinek fáj a bűn, a sajátja és a másiké is, aki meg tud szomorodni, aki tud sírni emiatt (Máté 5,4), aki nem hárít, aki az Úrtól való megoldásra vár… A bemutatott vétekáldozat a látható külső keret, de a törvény is megfogalmazza azt, amit a próféták is kiemeltek, miszerint a bemutatott áldozat a szív töredelme nélkül üres szertartás. Az áldozat bemutatója vallja meg tehát, hogy miben vétkezett (5), és utána mutassa be áldozatát. Nem az áldozat értéke számít, hanem a töredelmes szív; és azzal együtt a felvállalt, előírt rend szerint bemutatott „áldozat”, amely ma számunkra az úrvacsora: a feltámadott Jézus Krisztussal és egymással való közösségünk megújítása a bűnbocsánat és az örök élet bizonyosságában. A nem vérrel bemutatott áldozat is elégséges volt itt (11), előremutatva Jézus Krisztusra, akinek vére minden bűntől megtisztított minket, ezért nem kell többé vérontás (Zsidókhoz írt levél 9,22), nincs szükség gyarló áldozatokra, tilos egymás beáldozása, hogy kiengesztelődjünk (5,6–14).

A bűnvallás után bemutatott áldozat kifejezi azt, hogy Isten megbocsátó hatalmába és irgalmába vetett bizonyossággal reméljük, hogy elrontott dolgaink helyrehozhatók, és az Úr erejével tudunk majd szentebbül élni.

Szerző: refdunantul  2021.02.09. 04:00

süti beállítások módosítása