Templomunkról, amely szinte a Balaton partján épült, készítettek egy montázst, amely úgy ábrázolja szeretett templomunkat, hogy a templom lépcsőinél már ott hullámzik a Balaton lágy vize. Bibliai kép ez, amelyről Zakariás is ír a mai Igében (1).
A víz éltet, felüdít, tisztít. Víz nélkül nincs élet. Jézus Krisztus az élet vize, aki örök életre és teljes életre itat bennünket (János 4,10–14). Ez víz a templomból fakad. Több prófétai látomás szól erről, gondoljunk csak Ezékielre és Jóelre (Ezékiel 47,1; Jóel 4,18). Ez a templom Jézus Krisztus (János 3,21); csak Ő éltet, testben, lélekben, hitben; csak Ő üdíti és frissíti fel megfáradt életünket igazán; csak Ő öntözi meg sokféleképpen eltikkadt, rossz „közérzetünket”, hogy annak pusztasága megelevenedjen; csak Ő tisztít meg minket, akik folyton bekoszolódunk. Ha itt megtépázva kiszáradunk, és abba netán belehalunk is, Ő akkor is az élet vize, minden élet forrása (Zsoltárok 36,10).
A megtisztulást, a bűn és vétek végleges lemosását emeli ki a próféta ezek közül; amikor minden halálos bálványunktól megszabadulunk az Úr szabadító irgalma által (2–3). Higgyük el, hogy a bálványmentes élet nem azt jelenti, hogy öröm és elevenség nélkül maradunk, hanem éppen ellenkezőleg, megszabadulunk minden kárhozatos fogságból, amelyek minden örömünket és elevenségünket megbénították.
Jézus Krisztus megvált a „tisztátalan lelkülettől”; mert bizony annyi koszos gondolat, indulat feszül bennünk. Olvasok leveleket, mutatnak bejegyzéseket, hallok hozzászólásokat; és ha még relatíve igaza van az illetőnek; mégis, micsoda lelkület mozgatja megnyilvánulásait.
Sok a hamis, hazug próféta, és észre sem vesszük, a magunk gyarló igazát védve, hogy mi is közéjük tartozunk (2). A hazug próféta bűne nagyobb, mint azé, aki „csak úgy hazudik”, mert a hamis próféta az Úr nevében beszélve hazudik (3–4). A hamis próféták bűne az is, hogy köpönyegforgatók, és mindig annak tetszenek, akinek éppen kell. Ha jön egy fordulat és a számonkérés, letagadják még azt is, hogy próféták voltak, és valaha is ismerték az Istent, hanem azonnal egyszerű földművesnek mondják magukat (5–6).
Isten ítélete a megtisztulást szolgálja. Isten ítéletének másik oldala mindig a kegyelem. Isten megítéli a bűnt, porig rombolja a halálos régit, hogy felépülhessen az üdvözítően új. Ez az új teremtés. Isten ítélete elűzi a hűtlen pásztorokat, és szétkergeti a hűtlen nyájat is. Olvassuk pontosan a próféciát! Isten megítéli a bojtárokat is! Tehát Isten ítéletében nem az lesz, mint „itt”, hogy folyton szapuljuk a felelős vezetőket és minden rosszért bűnbakként őket okoljuk, mi meg mögéjük bújva nyugodtan füllentgetünk és csínykedünk tovább. Isten a hűtlen bojtárt is úgy veri el, mint a hanyag pásztort (7–8). Isten azonban nem leli kedvét a verésben, a „maradékot” megtisztítja, mint tűzben az ezüstöt és az aranyat. A víz és a tűz képe itt a megtisztulást hirdeti, ami készen van az Úrnál: az Úr ítélete népe számára kegyelem.
Bizony, megtisztulunk, segítségül hívjuk az Úr nevét, Ő pedig meghallgat bennünket. Az Úréi vagyunk, népe vagyunk, Ő pedig Istenünk (9). Üdvösségünk reménységre szól (Róma 8,24).
