Isten oltalmazza népét (8–9). Az Isten velünk, ki lehetne ellenünk? (Róma 8,31) Ha minden nép, ha a gonosz minden serege összefogna ellenünk, akkor sem tudnak legyőzni minket (3). 

Ez a bizonyosság szilárddá edz minket. Zakariás próféta képe szemléletes és beszédes: beleszakad, aki meg akar emelni bennünket, és ki akar mozdítani bennünket hitünkből (3). Jézus Krisztusban szilárdak, rendíthetetlenek, mozdíthatatlanok vagyunk (1Korinthus 15,58). Jeruzsálem, azaz Isten népe sértetlenül megmarad a maga helyén (6), Isten megtartó kegyelme által. Nem mi vagyunk erősek, hanem az Úr ereje ad tartást, szilárdságot, hűséget hívő életünknek (5). Rendkívüli helyzetekben úgy tűnhet, testi szemekkel látva, hogy elpusztíthatnak minket, de legyőzni akkor sem tudnak bennünket. Urunk nem engedi el a kezünket. Ez az örömhír Isten népére és az egyes hívő emberre egyaránt igaz. Isten oltalmazza népét, hogy népe oltalmazhasson másokat (8–9).

Tehát ez a bizonyosság nem gőggel, hanem alázattal tölt el bennünket, amely még az ellenség szeretetére is kísérletet tesz, az Úr erejével (5). Isten hívő népe mozdíthatatlan a hitében, de aki szilárd a hitében, az krisztusi szeretettel nagyon is nyitott mások felé. A mozdíthatatlanság nagyon is nyitott mozgásban nyilvánul meg ott, ahol az élő, feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit munkál. A fanatikus mozdíthatatlanság halott hitre és nem az élő Úr Lelke által vezérelt hitre utal. 

Aztán ez a bizonyosság, az Úr oltalmazó szeretetéből fakadó bizonyosság, nyitottságot jelent. Ez a nyitottság először mindig a magunk népe felé rendezi a kapcsolatainkat, a testvéreink, az atyánkfiai felé; majd a felebarát, az embertárs felé; ahogy itt, Zakariás látomásában, Jeruzsálem, Júda és Izráel között rendeződik a testvéri viszony. Isten népének tagjai nem dicsekszenek egymással szemben. Csak Isten megbékélt népe lehet krisztusi példa és békességet munkáló szolga mások felé, a világban (7). 

Végül ez a bizonyosság bűnbánatra vezeti Isten népét. Valójában ez a bűnbánat a kezdete és a vége a hívő életnek, azaz annak kerete. Isten népe a bűnbánat és a könyörület lelkével megáldott nép, aki feltekint arra, „akit érette átszegeztek” (10), és Jézus Krisztusra tekintve ő maga is irgalmas másokhoz (10–14).