A történelem Ura hol ezt, hol azt „emeli ki”. A perzsák legyőzték a babilóniaiakat, aztán Babilont a makedón Nagy Sándor kényszerítette térdre, aki leigázta az akkori világot, amelyről Zakariás is említést tesz a mai igeszakaszban (1–7). Hol van azóta Nagy Sándor? De nem is kell ennyire visszamenni az időben. Elég egy 50 évvel ezelőtti híradót megnézni, és azt látjuk, hogy rég eltűntek már az akkori szereplők és problémák; de az alapvető problémák mindig ugyanazok, noha a változó világ köntösében jelennek meg. A probléma ugyanaz, a köntös más. E-világban az egyik mindig le akarja győzni a másikat, hogy aztán még nagyobb várat építhessen magának és még többet halmozhasson fel magának (3).
Az Úr azonban szemmel tartja az embereket (1). Ő mindent lát. Az Úr nem engedi azt, hogy a „birtokosok” és a birodalmak gőgje túllépjen egy határt. Ez az intés nekünk is szól, mert egy adott helyzetben mi magunk is „birtokosok” vagyunk. Mindig az minősít egy embert, hogy miként viselkedik másokkal, amikor ő van „birtokon” belül, a másikkal szemben, amikor ő ül a „nyeregben”. Hogyan viselkedsz azzal, aki hozzád fordul segítségért hivatalnokként, szakemberként, tanárként, orvosként, vezetőként? A hívő ember is mindig ilyenkor vizsgázik a hitében. Hogyan viselkedünk azokkal, akik egy adott helyzetben, akár hétköznapi helyzetben is, ki vannak szolgáltatva nekünk? Az Úr szemmel tart minket, és egyszer megítéli és megalázza „birtokos, másokat felzabáló gőgünket”, egyénenként és birodalmanként egyaránt (6–7).
Az Úr szemmel tart minden embert, és háza mellett táborozva megvédi népét azoktól, akik arra járnak (8). Ő elküldi a Megváltót, a békesség fejedelmét. Örvendezzünk, ujjongjunk, mert Isten elküldi az örökkévaló királyt, akinél nincs hatalmasabb, és akinek hatalma nem a harci kocsikban mutatkozik meg, hanem a békességet teremtő alázatban; még akkor is, ha ebben a világban az alázat halálra van ítélve! (9) Isten hatalma azonban a feltámadott Jézus Krisztusban megmutatta, hogy nincs más út, csakis ez. Ő erre szül újjá bennünket: a békességet teremtő alázat hatalmára. Az alázat: cselekvő isteni szeretet, nem pedig képmutató alázatoskodás. Isten országa ott van jelen, ahol ebben az alázatban felragyog az Úr mindent rendező hatalma. Isten ilyenné formálja népét, és védi őket, hogy megmaradhassanak ebben az alázatban, de hatalmával nem is engedi bántani alázatos népét, senki arra járó által. Sok mindenben keveredhetünk mi is, Isten gyermekei, de az Úr óv, megtart az Ő szeretetében és az abból fakadó, másokat gyógyító alázat hatalmában.
