Hitben már megtapasztaljuk az Úr uralmának áldásait. Az Úr uralma az üdvösség. Ilyenkor helyreáll az eredeti, isteni rend, amely az emberi élet kiteljesedésének egyetlen forrása. 

Az Úr uralma olyan világosság, amely rámutat gyarló harcainkra és megítéli azokat. Abdiás könyve leírja, ahogy Isten jogos ítélete sújtja Edóm népét, akik Jákób testvérének, Ézsaunak utódai. Kezdettől fogva „testvérháború” feszült a két nép között. Izráel és Edóm folytonos harca a halálos viszállyal terhelt emberi kapcsolatok örök példái közé tartoznak (1–11). 

Az Úr uralma, hatalma oltalmazza választott népét, és letaszítja a gőgös népeket, akik hitetlenül Isten népe ellen fordulnak, mint ahogy Edóm népe bántotta folyton Isten népét. Az Úr uralma megőrzi népét, és felmagasztalja őket, Edómmal és minden ellenségével szemben (17–20). Ez nem azt jelenti, hogy Isten népe különb lenne bármely népeknél. 

Az Úr uralmának oltalma kegyelem, felfoghatatlan irgalom, emberi logikával értelmezhetetlen kiválasztottság, amely csakis hálára, alázatra, szolgálatra indíthat minket. Ennek a szolgálatnak lényege az, hogy amiként a Sion hegye menedék lesz Isten népe számára, úgy lesz menedék Isten népének szeretete mások számára, és ezzel a menedékkel a befogadottak nem élhetnek vissza (17). 

Az Úr uralmának oltalmában szolgálunk e-világban. Aki szolgál, az nem néz kárörömmel mások bajára, nem nevet azon, nem beszél mások bajáról nagy hangon, nem nyúl máséhoz, nem bántja a menekülőt. Aki irgalmat nyert, az irgalmas (13–14). Hogyan kell ezt? Hol van a határtalan krisztusi szeretet határa? Nincs más megoldás, csak a krisztusi irgalom; de miként valósítható meg ez a mindennapok könyörtelensége között?

Aztán az Úr fog uralkodni (21). Így fejezi be Abdiás próféta a könyvét. Bizonyos, hogy az Isten uralta történelem nem úgy ér véget, hogy az egyik legyőzi a másikat, és elégedettségében aztán ő lesz önteltté. Isten jogosan büntette meg Edóm népét, de kegyelemből könyörült a saját népén. Aztán eljön majd az az idő, amikor az Úr uralma teljessé lesz a mindenségben, mint ahogy a nap felragyog, a tiszta égbolton és mindenkinek jut melegéből és fényéből. Isten lesz minden, mindenekben. Nem tudjuk, hogy ez pontosan mit jelent, de azt tudjuk, hogy az Úr uralmának maradéktalan érvényesülése a történelem célja és vége. Efelé tartunk. Közel van az Úr napja, itt van: Jézus Krisztus feltámadott (15).