Mennyi rettenet van ezen a világon! Mit kezdünk ezekkel? Helyes az egysíkú teológiai magyarázat: hitetlenség, bűn, büntetés… Egy valamikor neves ember életrajzának néztem utána: Élete teljében autóbalesetet szenvedett, a fia meghalt mellette a balesetben, és a tragédia után két héttel rákos beteg férje is meghalt, ő maga belenyomorodott a balesetbe, három évig élt még. Itt minden rettenetes. Akárcsak a mai Igében.
Kezdjük azzal, hogy rettenetesek Izráel bűnei. Rettenetesek az előzmények, a csapások, a fenyegető intés, amelyről az jut eszünkbe, hogy készüljünk a halálra és a kárhozatra! Isten megmutatja hatalmát engedetlen népén, sokféle ítéletes csapással: éhínséggel, szárazsággal, dögvésszel, katonai vereséggel, tűzvésszel (6–11). De rettenetesek a csapások eredményei is! Isten népe ugyanis mégsem tért meg. Noha egyre súlyosabbak az isteni ítélet csapásai, mégis minden csapás után ezt olvassuk: „…mégsem tértek meg hozzám!” (6) Tényleg így mutatja meg hatalmát a Seregek Istene? (15)
Ilyen rettenetes lenne az Isten hatalma? Ilyen rettenetes lenne megállni az élő Isten színe előtt? Valóban rettenetes az élő Isten kezébe esni? (Zsidókhoz írt levél 10,31) Gondoljunk Illés történetére! Ott kiderül, hogy Isten nem a szélben, nem a földrengésben, nem a tűzben volt jelen, hanem a halk és szelíd szóban. Isten az Ő Igéjében hív bennünket megtérésre: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11,28) Isten hatalma Jézus Krisztus megváltó szeretetében lett számunkra valósággá, megszólítóvá. Akik az Úr gyermekei, azok meghallják a szelíd szót is, akik pedig nem az övéi, azok a dörgedelemre sem térnek meg.
A megtért ember számára Isten színe nem rettenetes, hanem üdvözítő valóság. Minden gondolatunk és mozdulatunk az Úr színe előtt történik, és mindezekről számot kell adnunk majd az Úr előtt. A megtért ember nemcsak készül az Isten színe elé, hanem egész életét az Úr színe előtt éli meg, az Ő megtartó kegyelmébe kapaszkodva. A megtért ember tudja, hogy bűneire van bocsánat, ezért az Úr erejével, bűnbánattal leteszi és el is hagyja azokat. A megtért ember bizonyos az Úr megtartó kegyelmében, ezért Isten színe, számára nem rettenetes tér, hanem az egyetlen kegyelmes, üdvözítő, mindent véglegesen és maradéktalanul megoldó valóság. A megtért ember minden nap megáll az Úr színe előtt, hogy a megtartó kegyelem bizonyosságában erősödjék. Ez pedig nem rettenetes dolog, hanem az egyetlen jó dolog az életünkben. A megtért ember folyamatosan készül, önmagától soha nincs készen, de Isten kegyelme által mindig készen van.
