Isten Lelkének általános munkája az, hogy éltet minden embert. A Szentlélek munkája által leszünk élővé, elevenné, testünkben megéled a lelkünk. Minden lélegzetvételünkkel Isten éltető Lelkéről teszünk bizonyságot!

Isten Lelkének különös munkája az, amikor Isten kitölti a Lelkét ránk (Mikeás 3,8). Csak ekkor lehet az életünknek Isten szerint kedves értelme, tartalma, küldetése. Addig csak éltünk, ettünk és ittunk, önmagunkról szóltunk, az orrunkig láttunk, ebben a gyarló „hústestben”, amelyhez hozzákeményedett a lelkünk is. Amikor azonban Isten kitölti az emberekre a Lelkét, akkor az ember az Isten eszközévé lesz: Isten szavát szólja, Isten országának örök távlatait látja. Isten kitölti a Lelkét „akkor”, az utolsó időkben minden emberre; ami azt jelenti itt, hogy „akkor” Isten népének minden tagjára kitöltetik a Lélek; függetlenül kortól, nemtől, társadalmi helyzettől. Isten Lelke az egység Lelke, noha az Istentől rendelt különbségek megmaradnak, de azok áldássá lesznek, nem pedig nyomorúságok forrásaivá (1–2). 

Isten Lelkének legkülönösebb munkája az, amikor a legfélelmetesebb időkben is látjuk az Úr által készített szabadítást, ezért nem sorvad el bennünk a reménység! Az Úr joggal ítéli meg ezt a világot: egyszerűen megálljt parancsol annak, ami tarthatatlan; közbeszól, számonkér és eltörli a megítélt, nyomorúságosan tönkretett, régi világot. Isten Lelkének legkülönlegesebb munkája az, hogy az Úr jogos ítéletét, félelmetes „csodáit” látva is megmaradunk az Úrban, segítségül hívjuk az Ő nevét, és tudjuk, hogy számunkra kész van már a menekvés, „Sion hegyén”, azaz a Jézus Krisztusban! Íme, ez az igeszakasz nemcsak pünkösdi (Cselekedetek 2,17–21), hanem karácsonyi örömüzenet is! (3–5)

Jöjj, Szentlélek! Nagy szükségünk van arra, hogy „hústest” életünket, testünket és lelkünket megelevenítsd! Jöjj, Szentlélek, töltsd be életünket, annak minden zugát, ahogy a víz a medrét borítja, ahol nem marad egyetlen hely sem betöltetlen! (Ézsaiás 11,9) Jöjj, Szentlélek, hogy Isten szavát szóljuk, Isten örök országát lássuk, és a félelmetes romlás idején is reménységgel lássuk azt a szabadítást, amit Te készítettél nekünk, a karácsonykor született Jézus Krisztusban!

János 1,14–18