A mai igeszakasz arra int, hogy becsüljük meg vezetőinket. Nézzük, most ebből a szempontból az Igét. Ugyanakkor merjük tágabban értelmezni az üzenetet, hiszen az élet valamely terén mindannyian felelős vezetők vagyunk.

Tökéletes bibliai definíciót olvasunk itt az Istennek kedves vezetőről. 

Az Istennek kedves vezetők hűséggel az élő hitben járnak, életük legvégéig. Az ilyen vezetők Isten Igéjét, azaz Jézus Krisztust hirdetik minden szavukban és intézkedésükben, egész valójukban; vagyis az ilyen vezetők az Urat követve kormányoznak (7). 

Az Istennek kedves vezető mindig túlmutatott saját gyarló és mulandó életén a feltámadott Úrra, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (8). 

Az Istennek kedves vezető nem enged a tetszetős, de idegen tanításoknak, hanem hűséges azokhoz a kincsekhez, amelyeket az Úr őrá bízott (9). 

Az Istennek kedves vezető vállalja a szenvedést is a rábízott népért és ügyért; vagyis az igazi vezető nem hatalmaskodik és nem is díszeleg, tetszeleg, szerepel öncélúan; hanem követi az értünk szenvedett és feltámadott Urat a táboron kívülre. Az Istennek kedves vezető ott is hűséggel végzi szolgálatát, ahol nem hatalom, nem pompa, nem dicséret jár érte, hanem gyötrelem, miközben ezt a gyötrelmet az Úron kívül senki sem látja (9–13). 

Az Istennek kedves vezető alázatos; tudja, hogy „itt” csak egy ideig szól a mandátuma, mint ahogy az élete is ideigvaló, ezért a maradandó várost nem „itt”, hanem az eljövendő Úrra tekintve keresi. Az ilyen vezető tud elengedni (14). 

Az Istennek kedves vezető mindig dicsérve tesz vallást az Úrról (15), miközben alku nélkül képviseli azt a jót, ami az Isten akarata szerint való (20–21).

Ilyen vezetők vagyunk? Vannak-e ilyen vezetőink? Létezik-e ilyen vezető? Imádkozzunk ilyen vezetőkért! Ha vannak ilyen vezetőink, akkor becsüljük meg azokat, bízzunk bennük, mert őket kéri számon az Isten rólunk is. Hadd végezzék örömmel a szolgálatukat, és ne sóhajtozva meg kedvetlenül. Hiszen csak így tudnak mások javára szolgálni (17). Sőt, imádkozzunk is értük! (18–19)

Jób 42