Milyen fontos kifejezés ez, egy mindent összemosó világban: különb, jobb; legkülönb, legjobb. Igenis, Isten Igéje megkülönböztet (Zsidókhoz írt levél 4,12), az Úr vitathatatlan látása szerint. Istennek pedig mindig igaza van. Amit Ő különbnek és jobbnak mond, arra figyeljünk, ahhoz igazodjunk, arra építkezzünk, abba kapaszkodjunk, arra hagyatkozzunk, abban bízzunk; mert ami az Úr szerint különb, egyedül az ad megoldást, üdvösséget. Amit az Úr réginek, veszélyesnek mond, azt pedig kerüljük. Merjünk mi is megkülönböztetni, az Úr rendje szerint.

Isten új szövetséget kötött népével, a Jézus Krisztusban (8). Ez az új szövetség különb, jobb az előzőnél (6). Igazából ez a szövetség a „legjobb”, csak a korábbi szövetséggel való viszonyában különb (7); valójában az ember számára nincs ennél különb, áldottabb, üdvözítőbb kapcsolat az egyetlen, élő Istennel. Az Ószövetség külső parancsok által vezérelt kapcsolat volt, a büntetés terhe alatt, amelyet Isten gyarló népe folyamatosan megszegett (9). Isten azonban népe elméjébe és szívébe írta az Ő ismeretét és örök, üdvözítő rendjének törvényét, miközben irgalommal eltörölte gonosz bűneiket. Isten cselekszik népéért, és ekkor Isten népe számára felragyog az Úr (10–13). 

Ahol Isten nem cselekszik, ott nem ragyog fel az Úr ismerete, ott marad a gonoszság és a halál, ott csak külső parancsokkal lehet egy ideig visszatartani a gonoszt, de az előbb-utóbb mindig elszabadul és kitombolja magát. Ahol nem ragyog fel az Úr ismerete, ott minden marad a régiben, és elavul, megöregszik, meghal az élet (13). Itt leheletfinomsággal, szentlelkes tapintattal fogalmazta meg a szentíró mindazt, ami a bűntől rontott világban egészen durván is megmutatkozik. Ahol nincs jelen az Úr mindeneket megújító, üdvözítő, szabadító kegyelme, ott múlik az idő; de ahol jelen van az Úr megváltó hatalma, ott minden avulás, öregedés, elmúlás ellenére is „telik” az idő, betelik az élet, a beteljesedés felé visz. Ilyenkor betelünk az élettel, és megérkezünk az Úrhoz (1Mózes 25,8).

Micsoda kegyelem, hogy nekünk a különb, a legkülönb rész jutott, mindenekfelett; az Úrban!

Jób 31