Valljuk, hogy a megváltó Jézus Krisztus az egyetlen Úr (11). Ő a múlt, a jelen és a jövő Ura. Ő az egyén, a közösség, az egyház, a világ, a kozmosz Ura. Ő az élet, a halál és a történelem Ura. Ő a hívő ember életének Ura is. Számunkra ez nemcsak tény, nemcsak ismeret; hanem szívbéli bizalom és engedelmesség. Vagyis számunkra ez a tény már itt megtapasztalt, megélt valóság, amely újjászüli az életünket, láthatóan megváltott emberekké formál bennünket (Galata 4,19).

Jézus Krisztus az egyetlen Úr, abban az értelemben is, hogy Ő az egyetlen, aki az „úr” voltát, másokért aláhajló szeretetében mutatta meg (6–8). Ez a szeretet: megváltó szeretet, mivel Jézus Krisztus, isteni hatalmával, egyedül képes bennünket megmenteni a bűntől, a haláltól, a kárhozattól. Jézus Krisztus ugyanis magára vette a halált, de isteni hatalmával győztesen vette magára a halált: legyőzte azt (9–11).

Jézus Krisztus megmutatta azt is, hogy minden „uraság” szolgálat; ugyanakkor minden krisztusi szeretetből való szolgálatot megáld és végül felmagasztal az Isten. Bizony, az Úrtól elszakadt világban ma is halálos kockázata van a szeretetnek. Ugyanakkor nincs más járható út, mert nem jó egy olyan világban élni – mondjuk ki –, rettenetes egy olyan világban élni, ahol meghidegül a szeretet.

Hisszük, hogy Jézus Krisztusban, minden emberlétből fakadó szomorúság, reménytelenség, valamint minden itt megélt tragédia ellenére is: van vigasztalás. Az Úrban, minden rideg és határtalan emberi kegyetlenség ellenére is van irgalom és könyörület. Jézus Krisztusban, minden önzés és hiú dicsőségvágy ellenére is: van alázat; minden gyarló széthúzás, szétszóratás, kárhoztatás ellenére is: van Istennek kedves egység és üdvösség (1–5).

Olyan a Jézus Krisztusban megújult élet, mint amikor mágnes kerül a szétszórt vasreszelék közé. Akkor a legkisebb vasreszelékszemcse is, minden vita nélkül, az igazodás boldog szabadságában találja meg a helyét, az isteni üdvösséges rendben. Ilyen a megváltott ember, ilyen az Isten megváltott népe.

Jób 3