A saját helyzetem, összefüggéseiből kiragadva, vagy önhitté torzít, vagy kétségbeesetté nyomorít. Gondolj bele a saját helyzetedbe, abba, amiben most vagy… Vannak hétköznapi helyzetek, sikerek és kudarcok; és bizonyos esetekben átélhetünk kirobbanónak tűnő győzelmeket és halállal fenyegető, kétséggel kísértő testi-lelki mélységeket.

A saját helyzetem csak az összefüggéseibe visszahelyezve értelmezhető, múltam, kapcsolataim, vágyaim, tévesztéseim eredőjeként. Legalábbis a bölcselők egy része ezt mondja. Ez az összefüggés azonban édeskevés. Vannak ugyanis olyan helyzetek – a lényegi helyzetek mind ilyenek – amikor az emberi összefüggések nem elégségesek, sem a tudományosan empirikus eredmények, sem a nagy formátumú bölcseleti és teológiai gondolatok nem elegendők.

A saját helyzetemet egyedül a feltámadott Jézus Krisztus által elhozott, örökkévaló összefüggésekből szemlélve érthetem meg. Olyan ez, mint amikor egy régóta keresett könyvet megtalálok és végre feltehetek a helyére, a polcra. Ilyenkor szabályosan megnyugszom. Évek óta őrizgettem a gyerekeink kiskorú rajzait egy dobozban, a megszokott helyen. Egyszer csak eltűnt onnan az a doboz. Hosszú évekig nem találtam, már lemondtam róla, amikor a dobozt meglelve, visszatettem a helyére, a szemem elé, ahol mindig látom azt. Boldoggá tett ez a „rátalálás”.

Ilyen az, amikor a saját helyzetemet a krisztusi, örök, megváltó összefüggésekben szemlélem. Ilyenkor a múlt bocsánatot nyer, a jövő megtelik értelemmel, és ez az örökkévaló jövő reménységgel erősíti meg az akármilyen jelent is: alázatos hálát ajándékoz a sikerekben, és bizonyosságot a nyomorúságokban. Ennek az örökkévaló összefüggésnek tágassága elhordoz minden emberi irigységet, versengést, önzést, szándékolt gyötrést – még az egyházban, a Krisztus ügyében forgolódva is –; de ez a krisztusi látás meglátja a jóakaratot és a szeretetet is (15–16).

Mennyei örökségünk van, ezért helyzetünk mindenkor az evangélium terjedését szolgálja, akárcsak Pál fogsága Filippiben, ahol még a testőrség is meghallotta a Jézus Krisztus Igéjét (12–14).

Isten minden helyzetünkben lát bennünket, Ő megtalált, a szemei előtt vagyunk.

Jób 1