Egy kiállítás megnyitóján vettem részt. Újra és újra előkeveredik a súlyos vitákat és feszültségeket generáló téma: mit kezdhetünk mi a képzőművészettel, a „kiábrázolásokkal”; egyáltalán szabad-e valamit keresnünk a művészetek terén? Itt, a mai igeszakaszunkra figyelve, nem a fenti kérdésre kapunk választ – ezért abba most én sem kaszálok bele –; de választ kapunk arra, hogy magát a problémát miként kell kezelnünk. Ez most itt a lényegi üzenet. Az apostol saját kora egyik hasonló problémájából kiindulva (1), szentlelkes ihletettséggel, az alábbiakat tanácsolja.

A hívő ember, Jézus Krisztusban szabad, „mindenevő” testi és szellemi értelemben egyaránt, mert Isten törvénye a szívébe lett írva, így nem „kívülről” és nem „belülről”, hanem „felülről” vezérelten pontosan tudja, merre halad az Istennek kedves, üdvözítő meder, annak védőgátjaival együtt (4–6; 8). Az ilyen ember pontosan tudja azt is, hogy a krisztusi szabadságban mindent szabad, de nem minden használ (1Korinthus 6,12); sőt, azt is tudja, hogy mi az, amit soha nem szabad kipróbálni. Vagyis ez a szabadság a „nemet” mondani tudás szabadsága is egyben. Ennek a szabadságnak az ismeretéről beszél itt az apostol, és nem valamiféle tanbéli ismeretről (2).

Ez a szabadság azonban csak szeretetben élhető meg (3). Az ismeret felfuvalkodottá tesz! (1–2) Nemcsak a szigorú, minden részletre kiterjedő, hitvalló tanokkal rendelkezők ismerete tesz felfuvalkodottá, hanem az imént részletezett krisztusi szabadság ismerete is azzá tehet minket. A krisztusi szabadság csakis szeretetben élhető meg. Minden ismeret csakis szeretetben gyakorolva lehet áldássá. Ez többek között azt jelenti, hogy ha valaki közöttünk megbotránkozna valamin, amivel mi a krisztusi szabadságban minden gond nélkül élünk, akkor azt, a még erőtlenebb testvéremre nézve, nem teszem. Inkább nem élek azzal soha, ha azt az illető testvérem látja, csakhogy őt meg ne botránkoztassam. Ez is a krisztusi szabadság része. Közben azonban imádkozom a még mindig sokféle béklyó és görcs között élő testvéremért, hogy adja meg neki is az Úr a krisztusi szabadság örömét. Ez magunkra nézve is naponkénti imádságunk lehet (9–13).

2Sámuel 4

Szerző: refdunantul  2020.09.27. 04:00