– Ravasz Lászlónál tökéletesebben és tömörebben senki nem magyarázta ezt a fontos szakaszt. Kívülről megtanultam egykor. Most sem tudok elszakadni attól.

– Az állammal szemben a keresztyén ember a pozitív engedelmesség álláspontján áll (1–5). Az állam ugyanis biztosítja a rendet, egységet, kifelé a békét, befelé a jogrendet és az életfeltételeket (6–7), a bűn és a gonosz káoszt, erőszakot teremtő hatalma ellenében. Ha angyalok lennénk, nem volna szükség államra, annak „kardjára” (4). Aki az államhatalom ellen támad, az Isten ellen lázad és a Sátán táborába áll.

– Ugyanakkor az állam hatáskörének határát meghúzta az Isten. Az államnak mindig a maga minimalizálására kell törekednie. A legszörnyűbb bálványozás az állam istenítése. Amikor az állam ezzel az igénnyel lép fel, akkor fenevaddá lesz (Jelenések 13). Ekkor Istennek kell engednünk, mintsem embereknek (Cselekedetek 5,29). Ilyenkor elérkezett az ellenállás joga, vagy a vértanúság ideje. Az igehirdetés, a prófétai szó mindig jelzi az államnak való engedelmesség fontosságát és annak határait, amelyet a gyakorlatban az Igével és Szentlélekkel megelevenített lelkiismeret érvényesít (5).

– A felsőség Isten szolgája. A felsőségnek azonban felelőssége van Istennel szemben. A gonosz felsőség is Istennek eszköze – nem szolgája, hanem eszköze –, Istennek vesszője, amellyel övéit bünteti, de ha megtérnek, eltöri a vesszőt. A felsőség érvénye csak erre a világra szól, de az utolsó időkben eltöröltetik minden birodalom, hatalom és erő; és Isten lesz minden mindenekben (1Korinthus 15,28).

1Sám 17,26–58