JÉZUS A NAGYTANÁCS ELŐTT.

– 1. Amikor Jézust elfogták, a tanítványai mind elhagyták Őt, és elfutottak (26,56). Péter azonban távolról követte az elfogott Jézust, egészen a főpap udvaráig, és a főpapi szolgákkal együtt várta, mi lesz a vége ennek az egésznek… Péter félt, de mégis ő volt az egyetlen, aki legalább így rejtetten Jézus közelében maradt, mert tudni akarta a dolgok végét.

– 2. Az ember félelemmel néz szembe ezzel a kérdéssel: „Mi lesz a vége ennek?” Sokan nem is mernek szembenézni a végső kérdésekkel, inkább elfutnak azok elől, mint a tanítványok… Az ember retteg, a dolgok végét illetően: a „véget” illetően. A jóléti társadalmakban felnőtt egy olyan nemzedék, amelyet már meg sem tanítottak arra, hogy legalább az ezzel kapcsolatos kérdést meg merje fogalmazni a maga számára. A bölcsészetek, a művészetek – amelyek feszegetik a végső kérdéseket – társadalmi megbecsültsége csökkent. Ehelyett racionális gőgöt és menekülési technikákat látunk.

– 3. Péter felvállalta a kockázatot. Péter követte Jézust, hogy lássa, mi lesz ügyének vége. Ezzel azt is látni akarta, hogy mi lehet majd az ő élete ügyének a vége. Noha Péter most csúfos kudarcot vallott tagadásában, a „véggel” való szembenézés mégsem volt hiábavaló. Péter jó helyen kereste a választ a végső kérdésre: Jézus közelében. Később, pünkösdkor meg is kapta a választ Péter, amikor felragyogott neki Jézus halálának és feltámadásának evangéliuma. Jézus feltámadott! Ez lett ügyének „vége”. Mi is feltámadunk! Ez a mi ügyünk „végkifejlete”, életünk megoldása. Minden „más” kérdés csak gyarló, lényegtelen részletkérdés ehhez képest. Fontosak a részletkérdések, de „minden” csakis a feltámadás és az örök élet bizonyosságában nyerheti el értelmét (Cselekedetek 2,26–28).

– 4. Egy homokszobrász készítette alkotásban gyönyörködtem a würzburgi főtéren: lenyűgöző tehetségről árulkodott a munkája. Dobtam az alkotás elé kitett dobozba valami adományt. Közben sötét felhők gyülekeztek. A szobrász félve kérdezte: „Esni fog? Mert akkor az egésznek, sok órai munkájának vége!” Nem esett, de estére arra járva csak az összesepert homok némi maradványát sejthettem. Szerettünk urnája mellett állva hasonló tapasztalatunk lehet: „Ez lesz a vége ennek?” Testi szemeinkkel mindenesetre ennyit láthatunk, ezen nincs mit szépíteni. Az a kérdés, hogy látunk-e ennél többet, hitbéli látással?

– 5. Jézus testének templomát lerombolták, de Ő harmadnapra felépítette azt (61; János 2,19–21), hogy megismertesse velünk az élet útját, és betöltse életünket vég nélküli örömmel (Zsoltárok 16,8–11).

2Mózes 34,1028

Szerző: refdunantul  2020.08.03. 04:00