AZ OLAJFÁK HEGYÉN. Ki botránkozik meg Jézusban?

– 1. Jézusban az botránkozik meg, aki gyarló, hamis váradalmakat kapcsol küldetéséhez.

– 2. Megbotránkozik Jézusban az, aki a győztes, diadalmas vezért várja: „Majd Ő segít! Ővele itt a földön megvalósítjuk az Isten országát. Harcra fel! Aki pedig nem csatlakozik hozzánk, az hitetlen és elveszett!”

– 3. Az is megbotránkozik Jézusban, aki nem tudja elfogadni az Úr akaratát, saját életének alakulásában (39), és például gyógyulásért imádkozik ott, ahol már nincs földi gyógyulás.

– 4. Megbotránkozik Jézusban az, aki nem látja Őbenne az Isten Fiát, a Megváltót. Ő az Atya rendelése szerint megváltó halálban és csodás feltámadásban szabadít meg bennünket, tényleges, emberileg megoldhatatlan problémákból: bűnből, betegségből, halálból, gonosztól. Jézus soha nem kérdőjelezte meg, soha nem is magyarázta az Atya akaratát, hogy miért így kell megváltania a világot. Megbotránkozunk Jézusban, ha nálunk ez téma. Jézus annyit mondott megváltó haláláról és feltámadásáról, hogy így teljesedtek be a prófétai ígéretek (56). Mi a beteljesedett ígéretek gyermekei vagyunk: „bővelkedünk, beteltünk” (Filippi 4,18).

– 5. Megbotránkozik Jézusban a modern világ, amelynek nincs szüksége isteni megváltásra, hiszen az ember mindent megold: van önmegváltás, jönnek ügyeletes, karizmatikus „pásztorok”, „megváltók” és összerántják majd a nyájat egy-egy sikeres projektre… (31)

A mai igeszakasz alapján gondoljuk át azt is, hogy ki botránkozik meg Jézus követőiben? Áldott legyen az Isten, hogy mi vallhatjuk: Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Boldog az, aki Jézusban meg nem botránkozik (Máté 11,6).

*

Ki botránkozik meg Jézus követőiben?

– 1. Jézus követőiben pedig az botránkozik meg, aki látja, hallja beszédünket, péteri fogadkozásainkat, majd csúfos bukásunkat (33–35). Ez a „klasszikus” vád: vizet prédikálunk és bort iszunk. Valóban, nagy gond, hogy hívő életünkön ritkán látszik az alázat, miszerint kegyelemből élünk, e kegyelemből Istennek kedvesebben élhetünk, mert könyörült rajtunk az Úr, de ebben a világban mi sem vagyunk tökéletesek.

– 2. Persze a hitetlen világ mindig meg fog botránkozni az egyházon, mert eleve gyarló elvárásokat támaszt az egyházzal szemben. Az egyház legyen szegény, és ugyanakkor oldja meg a világ összes nyomorúságát. Az egyház tagjai legyenek szentek, és ne csak beszéljenek a tökéletességről, hanem legyenek is tökéletesek, mintegy helyettük is, ezzel biztosítva a világ rendjét. Az egyház ugyanakkor ne zavarja semmiben sem ókonzervatív nézeteivel a modern világ szabadságának tobzódását, hanem engedjen szabad folyást a „fejlődésnek”.

– 3. Régi „slágerek” ezek, pedig ma is szólnak, csak más és más stílusban… Mi nem csüggedünk, mert tudjuk, hogy munkánk soha nem hiábavaló, a feltámadott Úrban! (1Korinthus 15,58)

2Mózes 34,1–9