A NAGY MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJE.

– 1. A jelek önmagukért beszélnek, csak ezekre sincs szemünk és fülünk! Sokan jönnek majd az Úr nevében, a hamis próféták sokakat megtévesztenek (5; 11). Háborúk és természeti csapások dúlnak a világban (6–7). Jézus Krisztus követői mártíromságot szenvednek az Úr nevéért (9). Sokan eltántorodnak és meggyűlölik egymást, így a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül (10; 12). Az evangéliumot mindenhol hirdetik (14). Ez nem azt jelenti, hogy a világ hinni is fog az örömhírnek, és leborul Jézus Krisztus előtt; hiszen a pusztító utálatosság mindenhová befészkeli és isteníti magát (15).

– 2. Victor János írja: „Tisztán kell látnunk: Isten az Ő győzelmét végül csak ítéletével fogja kivívni ebben a megfertőzött világban. Erre készít fel bennünket Jézus Krisztus. Ne ragaszkodjunk azért semmihez, ami ide kötne az ítélet elé siető világhoz! Bármikor jönne el a vég, a világ vége, megítéltetése, tudjunk kész szívvel elbúcsúzni mindenünktől, hogy mi magunk is el ne vesszünk vele!” (16–18)

– 3. Csak könyöröghetünk, mert a sorokat olvasva, hitben igazat adunk az üzenetnek; ugyanakkor látjuk a magunk gyengeségét, hogy mennyi minden ide köt bennünket, ehhez a világhoz, görcsös, gyarló ragaszkodásban! Csak könyöröghetünk, hogy mindvégig ki tudjunk tartani a hitben, és bizonyosságban meg tudjuk járni elrendelt utunkat, életünk utolsó percéig. Csak könyöröghetünk, hogy mindvégig Jézus Krisztusba vetett hittel vallhassuk, Bonhoefferrel együtt: Ez a vég nekünk az élet kezdete! Soha nem a végre tekintünk, hanem mindig Jézus Krisztusra, aki ezt az életet is megváltotta. Ez a hit azzal a reménységgel is rendelkezik, hogy ami itt, ebben a világban, Jézus Krisztusban kedves és fontos volt számunkra, az „áldott ragaszkodásból” fakadt, ezért az „odaát” is fontos lesz számunkra.

2Mózes 30