AZ ADÓPÉNZ.

– 1. Jézus korában is úgy alakult az aktuálpolitikai helyzet, mint bármikor máskor: volt, aki nyíltan szembeszállt a fennálló rendszerrel; volt, aki passzívan tette ezt; voltak olyanok, akik érdekeik szerint alkalmazkodtak a fennálló rendhez. Természetesen, a vallás képviselőit is állásfoglalásra késztették, hogy ők hol állnak. A zélóták fegyverrel folytattak harcot a megszálló rómaiak és a magát istenítő, azaz istenkáromló római császár ellen, vagyis a zélóták Isten országát fegyverrel akarták megvalósítani, ebben a világban. A farizeusok a Messiástól várták a rómaiak kiűzését, és passzív ellenállást hirdetve fizették a római adót. A szadduceusok reálpolitikusként, belső ellenállás nélkül megfizették az adót a császárnak.

– 2. Jézus válasza egyértelmű hitvallás: Minden Istené! Jézus nem bontja két egységre a világot: egy politikaira, ahol a császár, és egy vallásosra, ahol az Isten uralkodik. A császár maga is Isten uralma alá tartozik. Az emberi élet végső és örök dimenziója egyedül Isten. Ezzel Jézus válasza nem egyszerűsíti le, nem gúnyolja ki a császár hatalmát, mert a felsőbbségnek való engedelmesség és az értük való imádság az isteni rend része. Ugyanakkor Isten országának megvalósulása nem a császár, hanem az Isten műve, felülről való ajándék. Egy politikai hatalom soha nem egyenlő az Isten országával, hiszen Isten országa már ebben a világban megvalósul, de messze túlmutat ezen a világon. A világi hatalom Isten felelős eszköze; számadással!

– 3. A Jézushoz intézett kérdés akkori aktuálpolitikai kérdés volt, és az ilyen kérdések mindig azért hangoznak el, hogy tőrbe csalják az embert. Az aktuálpolitikai kérdésekre ugyanis nem létezik jó felelet. Mi pontosan tudjuk, hogy hol állunk, politikailag is! Isten népe mindig az Úr oldalán áll, és azért imádkozik, hogy a világi vezető hitből fakadó felelősséggel az Isten ügye és ezáltal pártatlanul a rábízott emberek oldalán állhasson.

2Mózes 23

Szerző: refdunantul  2020.07.21. 04:00