A KÉT TESTVÉR PÉLDÁZATA.

– 1. Vannak olyan „jó fiúk”, akik pontosan tudják a leckét, és mindenkor, mindenkinek úgy felelnek, ahogyan éppen kell. Ezek minden helyzetben és rendszerben lefölözik a tejet. A „kegyesek” között szintén vannak ilyen „jó fiúk”, akik az Isten ügyében is pontosan tudják a szerepüket, minden kérdésre megtanulták a feleletet, és ezt pontosan felmondják; de az életük semmiben sem különbözik a világ fiainak életétől (28–29).

– 2. Jézus példázata szerint vannak olyan „rossz fiúk”, akik sokáig nemet mondanak az Isten hívó szavára: nyíltan és látványosan engedetlenek. A példázat kifejezéseivel élve, ezek vámszedők és paráznák. De életük egy pontján ők valóban megtérnek, igazán hisznek az Úrban, és nemcsak mondják, „Uram, Uram” (Máté 7,21), hanem cselekszik is a mennyei Atya akaratát (30).

– 3. Ki a „jó fiú” és ki a „rossz fiú”? Egy bizonyos: nem mi fogjuk eldönteni, hiszen nem az a döntő, amit az adott pillanatban látunk. Isten hatalma sokakat életük végén is megnyerhet az üdvösségnek; akkor is, amikor mi már lemondtunk az illetőről. Az Úrnak van hatalma arra, hogy emberek később meggondolják magukat, és noha először nemet mondtak, végül úgy mondjanak igent, hogy azonnal „el is indulnak az Úr szőlőjébe” (32).

– 4. De az is bizonyos, hogy a hívő, megtért életnek látható és ehető gyümölcsei vannak. Olyan ez, mint a Jézus korabeli fügefán: valami ehető gyümölcs mindig volt a fán, akkor is, ha éppen nem volt fügeérés. Mindig gyarló marad az életünk, de hitben járva nemcsak beszélünk az Isten szeretetéről, hanem mi magunk is engedelmeskedünk az Úr szavának, vagyis vannak látható, másokat tápláló gyümölcseink.

– 5. Na de éppen itt van a példázatban a „csavar”! Mit jelent hinni és engedelmeskedni az Isten szavának? Például: sok olyan hívő házasságról tudok, ahol kifelé minden a hívő előírások szerint kirakatolt, aztán amikor a gyerekek kirepülnek, megvadulnak, mert belecsömörlöttek abba a képmutatásba, ami Istennek való engedelmesség címén odahaza zajlott. Isten szeretetéről beszélni és annak engedelmeskedni nem lehet szeretetlenül. De igazán szeretni csak az tud, aki azt is tudja, hogy hívő életében is kegyelemre szorul. Megkockáztatom kimondani azt, hogy kegyelem alatt van az olyan ember, aki először nemet mond az Isten szavára, mert képtelenségnek tartja annak megvalósítását az életében. Mondom én is: Uram, a magam erejéből nem megy! Uram, add kegyelmed erejét, hogy szavaimmal és tetteimmel engedelmes lehessek a magam szűk terén; és ne vigyél olyan területekre, ahol elbuknék! (Máté 6,13)

2Mózes 20

Szerző: refdunantul  2020.07.18. 04:00