JÉZUS MEGTISZTÍTJA A TEMPLOMOT.
– 1. Igen, ilyen az élet nagy piaca: adni és venni. Nagy művészet, ma már „tudomány”: eladni, hogy megvegyék a portékát. A „templom” sem mentes ettől, hiszen embereket kell meggyőzni: megmagyarázni, érvelni, bizonyítani, hogy érdemes megvenni, „bevenni”, elhinni, amit „árulunk”. „Zajlik a nagy színjáték, és te is hozzáírhatsz egy sort.” (Walt Whitman)
– 2. Rettenetes innen nézni ezt az egészet. Márpedig Jézus innen nézi, és mindjárt minősíti is ezt a „piaci” szemléletet: rablók barlangja! Van ebben a forgatagban, zsibvásárban, még a legszentebb módon megjelenítve is, valami halálosan fals, ami tisztátalanná teheti az imádság házát. A „világpiszok” (Németh László), vagyis a bűn mindent beszennyez (13).
– 3. Akkor fordulhat a kocka, amikor az Isten megállít bennünket, és nem tudunk már részt venni ebben a forgatagban: váratlan fordulat, baleset, betegség okán. Ilyenkor egyszerre magunkra maradunk. Kegyelmi állapot, ha ebben a nyomorúságban szembesülhetünk életünk csődjével, törékenységével, elveszettségével. Ilyenkor érkezik az Úr! Ilyenkor lesz megtisztított templommá az életünk. Így érkezett meg a jeruzsálemi templomba is Jézus, meglátva a kufárok mellett a betegeket, akiknek igazán szükségük volt a segítségre, és meggyógyította őket. Csak az Úr adhat maradandó gyógyulást. Ő tesz bennünket „gyermekekké”, hogy leborulva, könyörögve dicsőítsük az Urat, és belátva kicsinységüket, felkéredzkedjünk az Ő atyai ölébe. Tesszük ezt akkor is, ha a forgatagban haragra lobbannak „együgyűségünk” láttán (14–16).
– 4. Mindig azért könyörgünk, hogy a keresztyén bizonyságtétel ne álljon be ebbe a forgatagba, ne akarjon semmit megmagyarázni, bizonyítani; végképpen ne akarjon magyarázkodni; ne akarjon senkit meggyőzni; hanem „csak” hirdesse az Igét, Jézus Krisztus evangéliumára tekintettel, és Isten majd magyarázza magát, Ő majd meggyőz embereket (2Korinthus 5,11). Ő hatalmasan cselekszik ma is, megtisztít, meggyógyít, megvált! (13) Itt ne hagyj bennünket Urunk, mert elveszünk! (17)
2Mózes 17
