A KÉT JERIKÓI VAK MEGGYÓGYÍTÁSA.
– 1. Jerikón át Jeruzsálembe ment Jézus, akit nagy sokaság követett, mert amíg látványos, csodás és dicsőséges az út, addig sokan vannak mindenütt. Jézust is nagy sokaság követte (29). Nem így lesz ez a szenvedések idején és a kereszt tövében (26,56). Jézus Krisztus azért halt meg és azért támadott fel, hogy megváltson bennünket a haláltól és a mulandó dicsőség hajszolásától, aminek mindig halálos ára van. Jézus Krisztus azért halt meg, és azért támadt fel, hogy megmutassa, nem a látványos dicsőségen át vezet út az Isten által készített, valóságos megoldás felé.
– 2. A két jerikói vak meggyógyítása erre mutat rá. Ezek ketten betegek, testi betegek, vakok, de a lelkük is beteg, mert test és lélek nem választható el egymástól. Ketten voltak, többen voltak! Sokan vagyunk betegek, mind azok vagyunk, és csak idő kérdése, hogy ez kiderüljön. Ők tudták, mi a nyomorúság. Csak az tudja, mi a nyomorúság, aki volt már beteg. Az út mellett koldultak, kiáltottak, könyörületért kiáltottak, Jézushoz kiáltottak, akit Dávid Fiának, azaz Messiásnak neveztek (30–33). Jézus most látványosan gyógyít, elfogadja a messiási felségjelzőt, hogy megmutassa, az ószövetségi ígéretek Őbenne beteljesedtek (Ézsaiás 35,5; Máté 11,5).
– 3. De az igazi gyógyítás nem itt történt. Ez az, amit a világ és a technokrata kirakatkeresztyénség sem tud befogadni; emlegeti, de ízig-vérig csak „a földi tenyészetre” rezdül. Az igazi gyógyítás a megváltás: Jézus Krisztus kereszten elhordozott szenvedése és halált, emberi nyomorúságot legyőző feltámadása. Ez ma is botrány, vagy bolondság, de nekünk, Istennek ereje (1Korinthus 1,18). A hit embere szereti a földi életet, de mindig az örök élet tágasságában él; akkor is, amikor elmúlt a dicsőség, amikor már nincs „látvány”, amikor már nem lesznek sokan körülöttünk, és gyógyulás sem adatik „itt”. A boldogság legfőbb összetevője az ember számára: testének biológiai állapota. Mivel testben élünk, ezért várjuk testünk megváltását, testünk-lelkünk megváltását, egész életünk megváltását (Róma 8,23). Mi Őt követjük, a Megváltót (34).
2Mózes 15
