A SZŐLŐMUNKÁSOK.

– 1. A gazda megegyezett a munkásaival, mennyit kapnak egy napi, vagy egy órai munkáért. A gazda tartotta is magát a megegyezés szerinti egy dénárhoz, amely függetlenül a munkában eltöltött időtől, mindenkinél egyformán egy dénár volt. Isten nagy ajándéka a munka, amely a hit embere számára Isten megbízása, hivatás, szolgálat, Isten dicsőségére és a mellénk rendeltek javára. A példázat ezen a ponton rokon a talentumok példázatával, hiszen csakis az odaadó, hűséges sáfárság számít az Úr előtt, nem pedig a számokban kimutatható eredmény (Máté 25,14–30). Aki több ajándékot kapott, több tehetséget, attól sokkal többet vár az Isten, és a „bér” nem lesz ettől több. Aki öt egységet kapott, annak még ötöt kell ahhoz hozzátenni; aki „csak” kettőt kapott, annak még kettőt; de aki egyet kapott, annak sem szabad azt duzzogva elásni.

– 2. A mi „gonosz szemünk” azonban csak számokban, statisztikákban, eredményekben, haszonban, még több profitban tud gondolkodni, ezért csak a látványosan tehetséges, okos, szép, fiatal „humánerőben” tud tájékozódni, a bármiben „gyengébbet”, megkopottat, időset, beteget félredobja. Mi csak ezzel a gonosz szemmel tudunk tekinteni mindenre, egyre inkább. Ez a gonosz szemléletmód azonban tönkretesz… Meg kell térni, igazán meg kellene térni! (Márk 1,5)

– 3. Isten szeme, tekintete, szemlélete, cselekvése egészen más! Ő ezt mutatta meg Jézus Krisztusban, és az Őáltala elhozott országban. „Isten országa nem jogrend, hanem kegyelmi rend, ahol Isten észfeletti, szabad és nem számolható jósága uralkodik. Az érdemre, teljesítményre építő gőg, önzés és irigység nem bírja elviselni a kegyelem bőkezűségét. A kegyelem világában nincsenek jogok, sem előjogok.” (Ravasz László) Ezen a ponton a példázat a „Tékozló fiú” példázatával rokon, a fiatal és az idős fiú kapcsán is (Lukács 15,11–32). Áldott legyen az Isten, hogy az Ő szeme kegyelmes, irgalmas szem, amely minket is erre a szemléletmódra szül újjá (Példabeszédek 22,9).

2Mózes 12,2151

Szerző: refdunantul  2020.07.10. 04:00