JÉZUS KIKÜLDI TIZENKÉT TANÍTVÁNYÁT – III.
– 1. A békességet teremteni kell, vagyis a békesség Isten ajándéka: bennem, emberi kapcsolataimban, a nézet- és érdekkörök, valamint a népek között egyaránt. Az Úr felhasználhatja tanítványait a békesség munkálásában, de az mindenestől Isten ajándéka a „hasadt” és békétlen világban (Máté 5,9).
– 2. Isten azonban nem teremt úgy békességet, hogy ne tenné rendbe „dolgainkat” az Ő üdvösséges rendje szerint. Tartós és örök békességet tehát csak úgy lehet munkálni, hogy leborulunk a békesség ajándékozójának üdvösséges akarata előtt, és mindenben aszerint hozzuk meg döntéseinket.
Az Úr előtti leborulás lehetetlenné teszi azt, hogy a látszatbékesség érdekében, az Úr elé helyezzünk az életünkben bárkit és bármit is; vagy összekeverjük egymással az istenit és a gonoszt.
Valódi békesség csakis ott adatik, ahol az Úr az első.
Ahol az Úr az első, ott sok minden más is áldássá lehet a maga üdvözítő rendjében, de nem minden! Aki tehát elveszti az életét az megtalálja az Úrban, aki azonban nem tud lemondani a saját maga választotta életről, az békétlenül elveszti azt (39).
A család sem kerülhet az Úr elé; de ha az Úr az első, akkor éppen az Úr várja el tőlünk, hogy először is házunk népéről gondoskodjunk (35–37).
Robbanásveszélyes békesség az is, amely összekeveri egymással az össze nem illőket. Ezek önmagukban, külön-külön lehetnek értékesek az Isten előtt, de együtt életveszélyes helyzeteket teremtenek, és sokakat hűtlen alkukra kényszerítenek.
A tanítványok csakis az Úr által teremtett, valódi békességet munkálhatják, a hamis békességet leleplezik. A tanítványok ezért az Úr ügyében járva a kereszthordozást is vállalják. Könnyű ezt mondani, de ez csakis az Úr erejével lehetséges. Itt ugyanis nem az emberlét általános keresztjeiről van szó, nem a mindennapi gondokról, terhekről, betegségekről, hanem arról a keresztről, amit Jézus Krisztus ügyében járva vettünk magunkra, csakis az Őneki kedves békességet munkálva.
– 3. Jézus valódi, örök, Isten rendje szerinti békességet teremt, de lerombol minden hamis békességet, amelynek amúgy is mindig összeomlás a sorsa. Jézus kardja nem vagdalkozik, csak elválasztja egymástól azt, ami nem illik össze, és ami bennünk és körülöttünk is annyi feszültséget okoz, majd „halált és kárt hoz” (34). A jézusi, egyetemes szeretetre hivatkozva ne kényszerítsen bennünket senki arra, hogy tagadjuk meg a mi Urunkat, aki a Krisztus, aki az út, az igazság és az élet (János 14,6).
1Mózes 30,25–43
