JAIRUS LÁNYA ÉS A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY.

– 1. A vízlépcsők körül mindig összegyűlik a folyam hordozta rengeteg hulladék; áradások idején ez szinte kezelhetetlen. Ami egyenként fel sem tűnik, a duzzasztó okozta szűkületben aggasztóan látható lesz: faágak, műanyag palackok tömege, és mindenfajta szemét…

– 2. Ilyen „duzzasztó” az ember életében egy-egy súlyos betegség, haláleset, vagy bármiféle próbatétel. Kegyelmi állapotban van az, aki legalább ilyenkor érzékennyé válik, és megnyílik a szeme arra, hogy lássa: mennyi hulladékkal, felesleges lommal, bűnnel terhelt az élete; és milyen sérülékeny az emberi élet. Eddig észre sem vettük az „apró faágakat, eldobott műanyag palackokat”; amelyekből minden napra jutott valamennyi. De most a „duzzasztóban” vészesen, halálosan összegyűltek ezek. Eddig nevettünk dolgokon, másokon, hiten, Istenen; de most vagy megtisztítanak minket, vagy „eldugul az életünk”, akárcsak az említett vízlépcső.

– 3. Jairus, zsinagógai elöljáró és a vérfolyásos asszony ebben a helyzetben vannak. Körülöttük még sokan nevetnek (24). Ők azonban tudják, hogy nagy a baj. Azt is tudják, hogy annyira nagy a baj, hogy a saját erejükből nem tudnak megtisztulni, meggyógyulni, életre jutni, csakis Jézus Krisztus által. Bízzunk! Ő megtisztítja azt, ami halálosan eldugult (22). A hit nemcsak azért tart meg, mert egy időre – az Úr akarata és hatalma szerint – „itt” is meggyógyulhatunk, hanem azért, mert a hit, örök életbe vetett reménység.

1Mózes 27,34–46

Szerző: refdunantul  2020.05.29. 04:00 komment

süti beállítások módosítása