JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A BÉNÁT.

– 1. Ez a gyógyítási történet rámutat arra, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó, akinek hatalma van meggyógyítani, Istentől elszakadt, beteg, kiszolgáltatott és haldokló; azaz bűnös életünket.

– 2. Itt nem a béna meggyógyítása az igazi csoda. Ha úgy tetszik, ez a látványos csoda, a béna talpra állítása a „kisebb”, a „könnyebb” csoda (5–7), mert ez „csak” jele annak, hogy Jézus Krisztus ennél sokkal többet tesz: maradéktalanul meggyógyít, bűneinket megbocsátva üdvözít, és visszahelyez minket az Istennel való – örökké, baj nélkül éltető – közösségbe.

– 3. Ezért ebben a gyógyítási csodában a jézusi biztatást halljuk meg: – Bízzál, fiam! (2) – Ennél több nem kell. Maga Jézus Krisztus biztat így, akinek adatott minden hatalom, mennyen és földön (Máté 28,18). Ővele minden rendeződhet, de csakis Ővele! Jézus Krisztus által újra Isten gyermekei vagyunk. Sokféle bénultság, magatehetetlenség és kiszolgáltatottság alatt nyögő életünknek csak erre van szüksége. Pál apostol a legnyomorultabb helyzetben is, a Jézus Krisztusba vetett hite által fogalmazta meg: – Mindenkor bízunk! (2Korinthus 5,6) Bátorítsuk egymást is, mint az Úr eszközei (1Thesszalonika 4,18).

– 4. Néhány üzenetmorzsa még, csak a második versből. Ezeket csupán megemlítem, rámutatva, milyen gazdag az Isten Igéje. Csakis ez a krisztusi: összefogni, és együtt vinni az éppen „bénát” a gyógyító orvoshoz. Nem minden tehetetlenért vagyunk felelősek, hanem azokért, akiket az Isten odatett elénk. Sokféleképpen, számos okból megbénulhat az életünk, de a fő ok a „bűn”, az élet teljességét ajándékozó Isten semmibevétele, önmagunk istenítése. Ma nekem, holnap neked bénulhat meg valahol az életed. Ezen az állapoton csak a megváltó Jézus Krisztus tud segíteni. Kinek segítettél ma? Legalább egy embered legyen minden nap! Ha erre éppen nincs erőd, legalább ne bánts mást. Kit vittél már az áldott orvos, Jézus Krisztus színe elé. Ne feledd: a te hited által kaphat más is segítséget, gyógyulást, szabadulást, bűnbocsánatot, hitet és üdvösséget.

– 5. De kicsit lépjünk túl a második versen! Az az istenkáromlás, amikor valaki nem tud örülni a másik gyógyulásának, üdvösségének, és a legnagyobb emberi nyomorúság felett is teológiai vitát folytat, és gonoszt gondol a szívében. Ahol Jézus Krisztusban nem ismerték fel az Isten Fiát, ott mindenre képes az ember (3–4); ahol felismerték Őbenne a Megváltót, ott minden megváltozik: dicsérik az Istent, örülnek a másik örömének, és segítő és együttérző szeretettel sírnak a másik baján is (Róma 12,15).

– 6. Nincs nagyobb nyomorúság, mint az, amikor tehetetlenül másokra szorulunk. Szeretteink részéről is nagy hit szükséges ahhoz, hogy az ezzel járó terheket tartósan elhordozzák. A kiszolgáltatottság a nyomorúságok nyomorúsága. Persze a kiszolgáltatottság nem csak testi bénultság, vagy más testi betegségek nyomán alakulhat ki. Az élet minden területén másoktól is függ a jelenünk és a jövőnk. Ez a kölcsönös függés akkor lehet áldássá, ha hit által belátjuk, hogy mindannyian az egyetlen Úrtól függünk, egymást pedig szeretve segíthetjük. Az a bűn, amikor az ember, élő hit híján istennek képzeli magát, és megnyomorítja a másik embert; azt, aki éppen a közelében van. A bűn az, hogy a bennünket egykor Istenhez kötő, éltető köldökzsinórt elvágva, azzal egymást kötöztük meg.

1Mózes 26

Szerző: refdunantul  2020.05.27. 04:00 komment

süti beállítások módosítása