MIT MOND JÉZUS A TANÍTVÁNYAIRÓL? (1)
– 1. Mi vagyunk: a föld sója, világító lámpásként a világ világossága és a hegyen épített város.
– 2. Jézus Krisztus szava teremtő és újjáteremtő szó. „Ti vagytok…” – mondja Jézus (13). Nem a magunk erejéből leszünk áldássá mások életében. Az Úr jelenléte, követése, áldása, újjászülő kegyelme tesz bennünket ilyenekké. Éppen ezért, Jézus nem jövő időben fogalmaz, hanem jelen időben. Nem arról van szó, hogy egyszer majd ilyenekké leszünk, hanem már azok vagyunk. Micsoda kegyelem, méltóság, bizalom…
– 3. A só ízesít, tartósít, tisztít és gyógyít. A lámpás világít a sötétben, utat mutat. A hegyen épült város messziről látható, biztos pont, mint amilyen Jeruzsálem volt, meg a templom hegye: láthatóan hirdetve az élő Isten krisztusi szeretetét, az élet és az örök élet ajándékozóját.
– 4. Valójában Jézus Krisztus a soha meg nem ízetlenülő só; Ő az örök világosság; Ő a hegyen épített, mennyei város. Mi annyiban lehetünk ilyenekké, amennyiben Őt hirdetjük, Őt szolgáljuk, Őt követjük, Őbenne élünk, Ő formálódik ki bennünk és általunk. Így bármi szépet és jót teszünk, nem minket dicsérnek, hanem dicsőítik a mennyei Atyánkat (16). A só a legfontosabb az ételben, de soha nem szerepel az étlapon. Nem látványosan szolgálni! Mi azért vagyunk megízetlenült só, elrejtett lámpás, és önmagát reklámozó város; mert mi minden módon látszani akarunk; mert Krisztust emlegetve is mi akarunk látszani. Ha így maradunk, kidobnak, elfújnak, lebontanak…
*
A só eloszlik, átjár, ízesít, megóv a romlástól. Óvni a világot a romlástól, átjárni az életet, mint kovász a tésztát, só az ételt: ez a mi szolgálatunk.
Isten a fény. Ez a fény Jézus Krisztus arcán ragyogott fel, és azok arcán, akik Őrá tekintenek. Amikor a napba tekintünk, fénylik az arcunk, de a fény nem a miénk; úgy kaptuk azt. A fény világosságot, reménységet, örömöt, utat és célt sugároz. A mi feladatunk, áldott kiváltság, hogy sugározzuk Isten Igéjét, üzenetét, evangéliumát. Jaj, ha véka alá rejtjük, ha megtartjuk magunknak, ha szégyelljük, ha nem vállaljuk fel, vagy meghamisítjuk a ránk bízott üzenetet.
A hegyen épített város nemcsak látszik, útba igazít, hanem hirdeti azt is, hogy Isten népe nem magányos szemlélődője hitének, hanem egy gyülekezet tagja, egy közösség része. A város viharban, vészben, ellenség dúlásában, éhínségben, tűzvészben, özönvízben is megáll; amíg csak lehet. A város puszta léte bizonyságtétel. Itt állok, másként nem tehetek. Csak akkor alkalmazkodom, ha földig lerontanak. Isten örökké megőriz! (Ravasz László)
1Mózes 11
