MIVEL ÉLÜNK?

– 1. Most az első kísértésből induljunk ki! (3–4) Ez a kísértés a mindennapi kenyérrel, a megélhetéssel, az egyre jobb megélhetéssel kapcsolatos; valamint azzal, hogy mindent a magunk érdekében használjunk fel, és soha ne lássunk nagyobb összefüggésekben. A kísértő a böjtölő Jézus isteni hatalmát is saját maga kenyér-érdekeinek felhasználására késztetné. Ez a lelkület mindenkiből és mindenből hasznot húzna, „kőszívvel” még a kövekből is.

– 2. Isten szava, Igéje, mint lelki kenyér élteti igazán az embert. Igen, kenyérrel is él az ember, de nem csak kenyérrel él az ember. Ugyanis az embert elsőrenden Isten szava élteti. Mi éltet? Mivel élsz? Ez itt a kérdés! Mert amivel táplálkozol, az vagy. Amivel élsz, olyan módszereket alkalmazol másokkal szemben is. A csak kenyér által táplált test, lelki kenyér nélkül: szívében, lelkében, testében „elhízik”, eltunyul, önző ösztönemberré lesz; létezik, de nem él (Jelenések 3,1).

– 3. Nem emlegetni kell az Igéket, hanem élni azokból, és élni azokkal; aszerint élni. Elgondolkodtató, hogy mi, akik hirdetjük és fogadjuk az Isten Igéjét, mennyire bízunk Isten Igéjének éltető, tápláló, megújító erejében a „testi világ” keretei között. Sajnos, ki kell mondani, egyre több az aggasztó jel arra nézve, hogy közöttünk is mindent elural a kenyér-kérdés, az ehhez társuló harmadik kísértés, az e-világi, „magasnak” tűnő, pedig nagyon is mulandó hatalom (8–9). Hirdetjük az Igét, és mindent zsigerből, testi emberként oldunk meg. Persze, vegyük figyelembe az e-világi realitásokat, ne vessük le magunkat a magas toronyból, mert az öngyilkosság lenne! (5–7) De az e-világi halálos realitásokban, ha csak szépen beszélünk az Isten Igéjéről, anélkül, hogy az Úr szavára hagyatkoznánk, és számolnánk az Isten hatalmával és megváltó szeretetével: akkor a gonosz győzedelmeskedett felettünk.

Urunk, csak Teneked van hatalmad legyőzni a gonoszt! (10) Jöjj, Urunk! (Jelenések 22,20)

1Mózes 8