VÍZZEL ÉS SZENTLÉLEKKEL.

– 1. Csak két evangélium foglalkozik Jézus gyermekkorával, de mind a négy részletesen beszél Keresztelő Jánosról, mint Jézus előfutáráról. Keresztelő János szolgálata tehát döntő módon hozzátartozik Jézus szolgálatához. Keresztelő János tanít, de tanításában hangoztatja: aki utánam jön, az erősebb nálam, én vízzel, Ő majd Szentlélekkel fog keresztelni (11). Ez a szolgálatunk lényege: mindig kellenek Keresztelő Jánosok, akik az Isten kiáltó hangjai lesznek az élet pusztaságában mások számára (3), amiként bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, és utána eltűnnek a színről, hogy a megváltó Jézus legyen minden mindenekben (János 3,30). Mi vízzel keresztelünk, aki utánunk jön, az végzi el a lényeget, az Szentlélekkel keresztel.

– 2. Kívülről tudom ezt az igeszakaszt, és most ragyogott fel számomra igazán: „…aki utánam jön…” (11) Amikor bizonyságot teszünk Jézus Krisztusról, elmondunk mindent, amit tudunk. De azzal a bizonyossággal tegyük ezt, hogy noha a mi szavunk erőtlen, „vízzel való keresztelés”, de utánunk jön az Úr, aki mindezt Lelkének erejével megpecsételi, igazzá, elevenné, élővé és hatóvá teheti sokak életében. Amit az Úr tesz hozzá szavainkhoz, az a megváltás, az az evangélium, az a keresztyénség! Kell a „keresztelői” szolgálat, de nem elég: Krisztus kell, az Ő Lelke kell. Ő minden hűséges szolgálat nyomában jár áldó hatalmával.

– 3. Gondoljuk végig mi mindent jelent ez: bűnvallás és bűnbocsánat (6); intés és vigasztalás (7–10); az áldozathozatal és a megtéréshez illő élet tekintetében (10). A mi intésünk riogat és megfélemlít; a Krisztusé megvigasztal, és nem félelemből, hanem hálából indít új életre. Mennyi baj, szenvedés szorongat mostanában testvéreket körülöttem. Vigasztalom őket, de szavam „vízkeresztség”, tehetetlen emberi szó, a kétségbeesetten egyedül vergődő betegek számára. De abban bízom, hogy Krisztusról szóló szavaim nyomán, utánam jön maga az Úr…

1Mózes 5,1–6,8