– A léviták nem kaptak külön területet, mert az ő örökségük az Úrnak való szolgálat volt, és nincs ennél nagyobb kincs (13,33). Mégis, ebben a világban valahol lenni kell, élni kell, megpihenni és visszahúzódni is kell; ezért a léviták is kaptak városokat, szám szerint negyvennyolcat, és kaptak legelőket is (3). Isten ténylegesen gondoskodik szolgáiról (4Mózes 35,1–8).

– Ezek a lévita városok mindenütt ott voltak, a többi törzs között. Isten szolgái elérhetők voltak mindenki számára, ott éltek népük között és mindig bátorították, figyelmeztették a népet Isten Igéjével.

– Ezeket a városokat Izráel fiai adták át a maguk örökségéből a lévitáknak. Isten népe fenntartotta az Úr szolgálatának ügyét. Ez egy fontos intés nekünk!

– A léviták városaihoz tartozó legelők arra utalnak, hogy a léviták állattenyésztésből élhettek és nem földművelésből. Ez a tény Isten népét is arra emlékeztette, hogy Isten pásztora a népének; mi pedig ebben a világban az Ő tulajdonai vagyunk.

Efezus 5,15–17