– Az Ígéret Földjének birtokbavétele nem ment olyan hősiesen és zavartalanul, ahogy a „diadalos” leírások ezt elénk tárják. Isten Igéje erről is szól. Áldott az Úr szava, mindenben színigaz! (Zsoltárok 18,31) Nem tünteti fel diadalnak azt, ami nem az. Egyetlen diadal létezik: Jézus Krisztus győzelme a bűn, a halál, a gonosz felett.

– A birtokba adott városok közül többet nem sikerült elfoglalni, azok csak papíron kerültek „birtokba”, de nem ténylegesen. A papíron kimutatott „statisztika”, és a valóság közötti különbség, mind a mai napig, nagy probléma.

– Hét késlekedő törzs még neki se látott a honfoglalásnak. Talán már elfáradtak, belefáradtak a küzdelembe. Nagy kérdés: mikor lehet elfáradni, mikor megfáradni; vagy Isten hívő népe számára mindegyik tilos? Csak az Úr erejével tarthatunk ki, és akkor, ha az Isten ad mellénk bátorító vezetőt, testvért; olyat, mint Józsué volt a hét csüggedt törzs számára (2–7).

– Józsué biztatta őket, összeíratta az el nem foglalt területeket, majd Isten színe előtt, a sílói szentélyben (1), sorsvetéssel kiosztotta azokat a még lemaradt törzsek között, hét egyenlő részben. Az imádságos sorsvetés nélkülöz minden egyéni érdeket és érzelmet, tényleg az Úr akaratára bízva az eseményeket (8–9).

– Micsoda kegyelem: ezek féltek, elfáradtak, megfáradtak, késlekedtek, és mégis megkapták a részüket! (10) Hányszor félünk, megfáradunk, késlekedünk, nem élünk az Isten drága ajándékaival; és érdemtelenül mégis megkapjuk az örökséget! Csak leborulhatunk ez előtt a kegyelem előtt!

Efezus 4,1–16