– Az ostoba ember itt, ebben az összefüggésben megbízhatatlan embert jelent.

– Éppen ez a jelentés veti fel az alábbi kérdéseket: Kiben bízhatunk? Kire bízhatunk „üzenetet”, feladatot, ügyet; aki azt lelkiismeretes pontossággal, odaadással elvégzi majd. Kire bízhatjuk személyes dolgainkat? Kire bízhatjuk a szent ügyet, az Isten ügyét?

– Igeversünk azt hangsúlyozza, hogy ostobán megbízhatatlan emberre bízni bármit is olyan tragédiát okozhat: mint amikor valaki a lábait veszíti el; vagy bármiféle más erőszakot szenved. Nemcsak a testi fájdalomról van itt szó, hanem arról a sok bajról, gondról, szenvedésről, tehetetlenségről, amit egy megbízhatatlan ember okoz. Szomorúan számolt be nekem egy ismertebb ember arról, hogy súlyos, de nem gyógyíthatatlan betegséggel kórházba került, amit szeretett volna szűk körben megélni, nyilvánosság nélkül. Ez azonban lehetetlen ilyen estben: betegségének híre futótűzként terjedt, és még a bizalmi emberei is olyan súlyos betegségnek tüntették fel állapotát, hogy ez gyakorlatilag a hivatásába került. Ezzel a megbízhatatlan, ostoba lelkülettel sok évtizedes, odaadó munkáját tették lehetetlenné, az életét tették tönkre. Hiszen a beteg embert, az annak híresztelt embert azonnal leírják manapság.

– Hol találhatunk megbízható embert? A kérdésre nehéz felelni. De talán segít a válaszadásban az, hogy olyan Urunk van, akiben bízhatunk, és aki a golgotai kereszten minden megbízhatatlanságunkat és tehetetlenségünket elszenvedte, de feltámadásával le is győzte azokat, és a gonosz minden hatalmát. Az Úrban bízva, mi magunk is megbízhatóbbak leszünk, és minden csalódásunk ellenére is vállaljuk azt a kockázatot, hogy bízzunk a másikban! Bizalom nélkül nem lehet élni. Az Úrtól kapott szeretteink az Úr eszközei életünkben, bizalmunk elsődleges támaszai.

Lukács 19,28–40