– A hasadt világ jellemzője, hogy itt mindenért benyújtják a számlát. Ha egy „király”, egy „uralkodó” étkeiből eszünk, azt nem kapjuk ingyen. Egyedül a feltámadott Krisztus-király adja ingyen a javait, amelyek ebben a világban bőséges erőt és örömöt adnak, „odaát” pedig maradéktalan, örök életet (1–8).

– Vigyázzunk, hogy ki előtt mit mondunk! Az egyházat leginkább az teszi hiteltelenné, hogy nem marad semmi sem elrejtett, mindent továbbadunk, kibeszélünk, saját gyarló érdekeink szerint. Az Úr előtt minden elrejtett marad. Ha Ő leplez le bennünket, azt irgalommal teszi, és soha nem engedi át övéit a gyalázatnak (Zsoltárok 25,2). Ő ad igaz testvéreket is, családban és gyülekezetben, akik nem fecsegnek összevissza, mert szívük krisztusi jóindulattal van tele (9). A beszéd kapcsán: az is a hiteltelenségünk része, hogy kevesen fogadjuk el az intést, mert mindenki hajthatatlan a maga érdekvezérelt igazával kapcsolatban; így nagy a fegyelmezetlenség és a rendetlenség (12–14).

– Az ősi határt és annak szegényeit ne mozdítsuk el. Ne változtassunk állandóan. Sok lesz a sérültje minden mozgatásnak, aki az „átszabott” világ áldozataként lesz szegény. De jó tudni, hogy minden reformeri és forradalmi hevület fölött, de minden „posványos régi” fölött is, Jézus Krisztus mindörökké ugyanaz (Zsidókhoz írt levél 13,8). A mi megváltónk erős Úr! (10–11)

Lukács 18,35–43