Ez az elrejtőzés nem kivonulás a világból, de mindenképpen egy időre való elvonulás…

Inkább az elrejtettség fogalmát kell használnunk. Életünket hitben: folyamatos, „szent elrejtettségben” élhetjük meg.

Ez az elrejtettség kegyelmi állapot.

Az elrejtettség azt jelenti, hogy mielőtt „nekimennénk a problémának”, „elrejtőzünk”, elvonulunk.

Ez az elrejtőzés tehát nem önmagamban, hanem az Isten színe előtti elrejtőzés, Ővele való beszélgetés.

Ez az elrejtettség kiáltás az Úr előtt, az Úrért. – Miért csüggedsz el lelkem, bízzál Istenben! (Zsoltárok 42,6) – Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem! (Zsoltárok 50,15)

Tehát: „nem nekimenni a dolgoknak”, nem belekeveredni azokba, hanem először elrejtőzni, az Úr előtt!

Szent elrejtettség az Úrban: az áldott házasság és családi élet, a gyülekezet, bizonyos helyzetekben az egyedüllét is.

Nincs annál nagyobb gazdagság, mint amikor az ember Jézus Krisztusban megtapasztalja ezt az elrejtettséget: „…a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” (Kolossé 3,3)

Lukács 18,18–27