– Gyakran ijesztő, milyen rendíthetetlen az emberi ostobaság: amely enyhe kifejezéssel szólva „bolondság, butaság” (7); de durvább változatában „gonosz, álnok, hazug, halálos” rosszindulat (4). Az ostobaságtól nem az iskolázottság, és nem is az „egyháziasság” ment meg. A Példabeszédek egész könyve, így ez a fejezet is, pontosan meghatározza az ostobaságot. Az ostobaság az istenfélelemből fakadó bölcsesség ellentéte (1,7). Az ostobaság: szűklátókörűség, az e-világ és az öröklét tekintetében egyaránt, amely – akármilyen zseniális tehetséggel rendelkezzen is – nem képes saját ügyén és az itteni világ terén túllátni. Ezzel azonban az itteni világot, szeretteit, kollégáit, embertársait nyomorítja meg.

Nézzük csak, mit mond az ostobaságról a mai igeszakasz! Az ostobát még „száz botütéssel” sem lehet jobb belátásra bírni; azaz az ostoba semmiféle emberi ráhatásra sem változik meg (10). Az ostoba életveszélyesebb a tomboló medvénél, ha megzavarodik. Ilyenkor jobb kikerülni, és megvárni, amíg megnyugszik (12). Az ostoba ember, pénzzel a kezében, maga a rettenet (16). Az ostoba ember álmodozik, a föld végén, távoli tájakon kalandozik, élvezni akarja az életet, a jelent szabadon, mindig mindenben többet és újabbat akar; de soha nem nyer megelégülést. Március 15-e gyakran hosszú hétvégére esik. Az ilyen, és hasonló hosszú szünnapokat úgy várják az emberek, mint a megváltást, mintha minden megoldódna ettől… Persze, minden marad a régiben. A föld végén kalandozunk, de maradunk a „földbe ragadva” (24). Az ostobaság bosszantó, elkeserítő, félelmetes, reménytelenséget szül, kétségbe ejt (25). Az ostobának hallgatni kellene, és az ostoba mindig a legharsányabb: „kétpofával”, minden fórumon, minden nyilvánosságot megragadva szerepel. Már eleve gyanús, ha valaki egy határon túl „nyilvánosságra” vágyik: ez paráznaság (28).

– Említettem már: Az ostobaságtól nem az iskolázottság, és nem is az „egyháziasság” ment meg. Élő hit kell, Krisztus, megtérés: ebből fakad az ostobaságot legyőző, üdvösséges bölcsesség. Mindenekelőtt tartsunk önvizsgálatot és könyörögjünk! Urunk, bocsájtsd meg hitetlenségeinkből, racionális és jóléti gőgünkből, dacos és perlekedő szegénységünkből, vagy gyenge hitünkből fakadó ostobaságainkat; amely miatt csak az orrunkig látunk! Urunk, bocsájtsd meg, amikor a Krisztus nevében is csak „bántani” tudjuk egymást.

Lukács 17,1–10

Szerző: refdunantul  2020.03.16. 04:00