– Minden aranynál és ezüstnél „hasznosabb” (14): bízni az Úrban (5), aki teremtette, megváltó szeretetében megalapozta ezt a világot (19). Minden áldás, azaz a teljes élet forrása csakis az örökkévaló Isten. Kegyelmi állapot, ha megtalálhatjuk az Urat, megragadhatjuk az Ő irgalmát, és Őrá támaszkodhatunk! (18)

– Ezek az áldások a következők: hosszú élet (2); értelmes élet (19), méltó élet (21–24), szeretetben és hűségben (3); amely megbecsüli ezt az életet és túlmutat ezen az életen.

– Az áldások közül kiemeljük a gyógyulást (8), a test felüdülését. Értjük ezt akkor is, ha nem vagyunk betegek, mert egy idő után itt fáj és ott fáj. De a test, a csontok felüdülése, az Úr közelében a lélek felüdülését, az egész ember békességét és nyugalmát jelenti (24).

– A magunk bölcsessége előbb-utóbb cserbenhagy, elkeserít (5). Egyedül az Úr tarthat meg! Emlékezzünk erre mindig (21).

*

A test jelez; – könyörtelenül (8).

A test jelzi az időt, a körülményeket, a feszültségek és kihívások tömegét, a bajt: mindent.

A test jelez közérzetben, apró fájdalmakban és súlyos betegségekben.

A testben ott rezdül a lélek. A kettő együtt az ember. Ahol a test gyötrődik, belesajdul a lélek, és fordítva…

A test nagyon tud fájni. A legerősebb ember is megadja magát a nagy testi fájdalmak során. Ezt a tényt csak az igazolhatja, aki már tényleg szenvedett, akit már meggyötörtek a testi kínok. Még a „mitikusan oszlop” emberek is összetörnek a tartós és folyamatos testi kínok között. Akár egy fogfájás is térdre kényszeríthet…

A test előbb-utóbb elavul.

Testünk, csontjaink számára van átmeneti gyógyulás, felüdülés – ez áldás, fontos, Isten ajándéka! A velőkig hatoló kínokból szinte „megváltás” az átmeneti gyógyulás is.

De az igazi gyógyulás csakis az örök élet, amikor „mindenkor” az Úrral leszünk (1Thesszalonika 4,17). Ez a megváltás! Ekkor minden a megnyugtató helyére kerül, az Úrban: test és lélek, ember és ember, minden dolgunk…

Gyógyulás lesz ez az üdvösséges bizonyosság testünknek, felüdülés csontjainknak! (Példabeszédek 3,8)

Ahol üdvösségesen gyógyul a test, a „csont”; ott gyógyul a lélek is; oda-vissza…

Lukács 10,21–42