Isten megmondta népnek, mi a kedves Őelőtte, ami ugyanakkor népe javát is szolgálja. Isten népének bűne leginkább azért kiált az égbe, mert Isten kijelentése, megismert törvénye ellenére bűnöznek. Ő fölírta nekünk a tudnivalókat, és mi mégis engedetlenkedünk. Az idegen szokások, kultuszok gyakorlásának bűne elsősorban nem abban van, mert azok „mások”, hanem azért, mert Isten világosan megparancsolta, hogy ezeket ne tegyük! (3–5)

Az idegen szokások gyakorlása azonban csak a „felszínt” képezi. A mögöttük lévő lelkület az igazi nagy baj, amely hűtlenné lesz a szabadító Istenhez. Az idegen szokások gyakorlása abban az értelemben is „csak” a baj felszíne, hogy ennél még nagyobb veszedelem az, hogy képesek vagyunk meggyűlölni és megsemmisíteni azt, aki valamiben is „más” hozzánk képest. Nem a „másság tiszteletének” fontosságát hangsúlyozzuk itt! Nem! Hanem a gyűlölet és a gyilkos indulat nyomorúságát emeljük ki. Isten általános kijelentése ugyanis tudtul adta nekünk azt is, hogy semmilyen okból nem bánthatjuk a másikat. A másik fájdalma, félelme, sírása, kiáltása Isten általános kijelentése erre nézve. Ha miattad bánkódik, sír, szenved, kiált a másik ember, akkor „idegen”, istentelen módon élünk. Jézus Krisztus ezt szentlelkes szavakban kijelentette nekünk (Máté 5,44).

Minden engedetlenség fel van írva Istennél! Rettenjünk meg ezen! Isten megfizet! Ő nem hagyja a bűnt büntetés nélkül. Lehetetlen, hogy az a sok gyalázat, amit itt „műveltünk”, az csak úgy egy legyintéssel el legyen intézve, vagy eltűnjön a semmibe! (6–7) Bizony, mindnyájan kaptunk kijelentést, Isten akaratát, jelenlétét illetően. Mindnyájan kereshettük, követhettük volna Őt; ám engedetlenül nem ezt tettük. Isten népének azonban kiemelt bűne, hogy a konkrét kijelentés ellenére is hűtlenkedett (1–2).

– Mégis! Ez a „mégis” a kegyelem. Az Isten kegyelmének azonban mindig látható, áldott jelei vannak! Az soha nem következmények nélküli. Isten megmagyarázhatatlan kegyelme, hogy mégis keresi, kegyelmével körülveszi, megőrzi népét. Ő keresi népét, megtalálja őket, így megszabadítva, újjászülve azokat (2). Ő eltörli a jogosan felírt bűnöket. Ő elvégzi, hogy népe is kereshesse Urát, és végre megtisztuljon. Tudunk-e kockázatot vállalni, áldozatokat is hozni azért, hogy a világban is felvállaljuk az Isten kijelentett akaratát?

Lukács 9,1–17

Szerző: refdunantul  2020.02.22. 04:00