– Sokféleképpen szomjazunk és éhezünk. A testi szomjazók és éhezők az elsők, akikre figyelnünk kell. A „jóléti szomjazást és éhezést” sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha a testi táplálék adott, akkor jut az embernek ideje és ereje arra, hogy saját életének kínzó kérdéseivel is foglalkozzon. Ilyenkor kezdünk el igazán éhezni és szomjazni. Nagyszüleinknek még minden idegszála az élelem előteremtésére koncentrált: a lelki éhség és szomjúság akkor is jelen volt, de nem lehetett téma.

– Hol keressük az enyhülést? Isten ingyen kínálja a valódi táplálékot. Most olyan korban élünk, hogy minden önellátást kivettek a kezünkből. Mindenért pénzt kell adnunk. Mi pedig kiszolgáltatottan fizetünk és fizetünk, meg keressük a fizetőeszközt. Pénzt adunk azért, ami nem is kenyér, ami nem táplál, nem éltet, hanem inkább megöl… (1–2) Jézus Krisztus ingyen kínálja az éltető táplálékot, az életet, a teljes megoldást: – Vegyétek, egyétek! (Máté 26,26)

– Minden szomjazót és éhezőt megelégít az Úr. Térjünk Őhozzá! Forduljunk Őhozzá! Hívjuk Őt segítségül! (6–7) Az Ő gondolatai hasonlíthatatlanul mások, mint a mi gondolataink (8–9). Ne megérteni akarjuk az Istent, hanem bizalommal hagyatkozzunk az Ő megtartó kegyelmére, miközben elhagyjuk az istentelen dolgainkat, és az Úr dicsőségére élve tesszük, amit aznap éppen lehet. Ennyi elég!

*

– A többit az Úr cselekszi meg. Valójában mindent az Úr végez el! (10–11) Az Úrban bízva életünk nem üres és kielégítetlen élet, hanem bővelkedő és áldott élet. Isten Igéje, szeretete elvégzi a munkáját bennünk, saját népe között, és általunk a világban (4). Ő elkezdte, és el is végzi bennünk az üdvösség jó munkáját (Filippi 1,6). Ő örök szövetséget kötött velünk (3).

Lukács 6,12–19