EZ AZ ÚR SZOLGÁJÁNAK HARMADIK ÉNEKE (42. fejezet, 49. fejezet, 50. fejezet). – Az Úr szolgája az Úr tanítványa, aki figyelmesen és rendszeresen hallgat Isten szavára, majd mindenben engedelmesen az Úr szavához igazodik (4). – Az Úr szolgája nem saját erejéből, hanem az Úr ereje által lesz engedelmessé (8). Ez a mennyei erő azonban szenvedést is felvállaló hűség, amely rezzenéstelen arccal hordozza a terheket az Isten ügyének szolgálatában. Olyan a szolga élete és arca, mint a kovakő; arcát nem takarja el, hanem szeretettel szembenéz minden emberrel és eseménnyel, mert Urában bízik (5–7). – Az Úr szolgája azonban nem egy rideg engedelmesség, és nem egy szenvtelen szenvedés elérhetetlen és életidegen példája számunkra. Az Úr szolgája úgy hirdeti Isten Igéjét, hogy azzal erősítse az elfáradtakat, a megfáradtakat (4). Vannak olyan helyzetek, amiktől rettegünk: amikor pedig benne vagyunk azokban, akkor kapjuk az erőt. Ez csoda. Ahol nem bátorít és erősít az Ige, ott nem Jézus Krisztus szól.

Lukács 4,31–44