– Akkor a legyőzött Babilonnak szólt ez a felszólítás; ma a mostani „Babilonnak”. Nekünk szól! Akkor és most: ez Isten Igéjének csodája; Isten szólt és szól, cselekedett és cselekszik. Isten Igéje élő és ható (Zsidókhoz írt levél 4,12). Most „csak” összeszedjük a fejezet legfontosabb gondolatait, és a Lélek majd elevenné teszi azoknál, akiknél akarja… – Jólétből, „hitetlen, pogány, varázsló elkényeztetettségből” (9–15) került Babilon bajba (11), nyomorúságba, gyalázatba, pusztító veszedelembe (2–3). Babilon gőgje, pogány hitetlensége nemcsak a sokféle hiedelem, „varázslás”; hanem ennek „modern formái” is. Babilon ugyanis csak magában bízott, az egyetlen, élő Isten helyett (8): bölcsességében, tudományában, önmagát agyonfárasztó tervezgetésében, irigy gonoszságában (12–13). Semmit nem változott azóta a hitetlenség testet öltése. Ifjúkora óta nem változott semmit Babilon, mind a mai napig; nem tért meg (13). – Szállj le, onnan, ahol most vagy! Ülj le, állj meg! (1) Ne vitatkozz! Fontold meg azt, amit mond az Úr! Ha már mélyen vagy, végképpen ez segít! Jöjj, Szentlélek Úr Isten! Ragyogtasd fel előttünk, hogy legyőzetett a nagy Babilon (Jelenések 18,2), a Jézus Krisztusban; legyőzetett bennünk; legyőzetik körülöttünk; végérvényes ez a győzelem, és hamarosan egyértelművé lesz mindenki előtt (Filippi 2,10–11).

Lukács 3,21–38