– Amikor az Úr egyszer csak alapjaiban ingatja meg azt, amiben e-világban bíztunk (1–15); akkor ezt azért teszi, hogy mi Őt igazán megismerjük, Ő megszabadíthasson bennünket (16–25), és mi dicsőíthessük Őt (Zsoltárok 50,15).

– Az Úr alapjaiban rendítette meg Egyiptomot, egy erőskezű királyt küldve az országra. Egyiptom bátorsága odalett, tanácstalanná tette őt az Úr (3). Ézsaiás korára Egyiptom megrendült, nagyravágyó uralkodók egész sora küzdött érte és szerezte meg felette a hatalmat: asszírok, babilóniaiak, perzsák. Az „erőskezű király” mindegyiket jelentheti (4). Egyiptom mindhárom nagy oszlopa összeroppant: a sokszínű bálványvallás (3), az áradó Nílus (5–10), és a bölcsesség (12–14). Mindegyik hiábavalósága, nagy bajban való elégtelensége egyből kiderült. Egyiptomnak többé nem sikerült semmi (15). Az Úr szabadító szeretete munkál ott, ahol megrendülnek az emberi alapok (Zsoltárok 11,3).

– Az Úr megrendítette Egyiptomot, de azért, hogy megtérítse (22). Az Úr megrendítette Asszíriát, de azért, hogy megtérítse. Isten így tesz a népekkel. Isten így cselekszik velünk is. Az Úr megrendít, hogy megtérjünk. Ézsaiáshoz méltó látomás ez, amely az egyetlen Isten szabadításának egyetemességét hirdeti meg, minden nép között. Ézsaiás eleve ilyen látomással indította könyvét, ez próféciáinak egyik alaphangja (2,1–5). Azon a napon (16), amikor az Úr hatalmasan cselekszik, csoda történik, megváltás. Messiási idők ezek. Kezdve Egyiptommal és Asszíriával, a népek félik az egyetlen Urat (16–17), részesülnek szabadításából és gyógyító kegyelméből, ezért csak Őt tisztelik, egymás felé utak vezetnek, és a népek áldássá lesznek egymás számára (18–24). Nem politikai alkuk alapján jöhet létre ez a bölcsesség, hanem csakis az Úr megváltó hatalma és szeretete által.

– Megrendít, megment, meggyógyít az Úr; megismerteti magát velünk (20–22).

Jelenések 10,1–7