– Babilon a médekkel együtt győzte le Asszíriát (Kr. e. 612), majd a perzsák a médekkel szövetségben győzték le Babilont (Kr. e. 539). Tehát a prófécia beteljesedett, miszerint Isten a médeket Babilon ellen indítja majd, és legyőzi az elbizakodott Babilont (17). Ugyanakkor a médek mindig a háttérbe kényszerültek, és utódaiknak, a kurdoknak, ma sincsen államuk. – Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, mert mindig a háttérbe kényszerül! – mondhatnánk hitetlen cinizmussal.

– De mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? (Máté 16,26) Mennyi pusztítás járt és jár mindenkor a világbirodalmak nyomában. Az Úr napjának emberi bűn feletti ítélete ez. Ha illúziók nélkül szemléljük, akkor rettenetes hely ez a bűntől megrontott világ, minden betegséget, szenvedést, bántást és kegyetlenséget ideértve. Beleremegünk, ahogy olvassuk a sorokat.

– Egyetlen reménységünk a megváltás, Jézus Krisztus. Az Úr napja Őbenne jött el, nem izzó haraggal és kegyetlenül, hanem telve kegyelemmel és igazsággal (János 1,14). Az Ő kegyelmét tapasztaltuk meg ebben az esztendőben. Ezt a kegyelmet reméljük és könyörögjük a következő évre. Ebbe a kegyelembe kapaszkodva imádkozunk a fejedelmekért, és minden emberért, Isten népéért és a világért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk kegyességben és tisztességben (1Timóteus 2,1–2). Ez a kegyelem a mi bizonyosságunk, amivel az Úr hazavisz majd bennünket innen, az Ő akarata szerint.

Jelenések 7,1–8

148. zsoltár