Milyen igazuk volt az újreformátori teológia írásmagyarázóinak, igehirdetőinek, akik szerint a prédikáció egyik hiteles módja az, hogy a szószéken CSAK „MONDJUK ÚJRA” AZ IGESZAKASZT. A Szentlélek által közben megelevenedik az üzenet.

– 1. Próbájuk most ki ezt a módszert: – Tele vannak keleti szokásokkal (6). – Idegenekkel barátkoznak (6). – Tele van az ország ezüsttel és arannyal, kincsekkel, jóléttel (7). – Tele van az ország bálványokkal, kezeik csinálmánya előtt borulnak le, mert ahol jólét van, ott az ember önhitten saját erejében és alkotásaiban bízik (7–8). – Tele van az ország harci kocsikkal (7), mert ahol hitetlen kevélység uralkodik (11–17), ott folyamatos a harc.

– 2. Isten azonban megalázza a kevély tekintetű embert (11), azt is, aki jólétében kevély, és azt is, aki állandóan elégedetlen, mert irigykedve, gyűlölettel tekint arra, akinek több van. A gazdagnak még több kell, a szegénynek pedig a gazdagé kell, olthatatlan gyűlölettel. Erről szól a világ történelme. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség az igazságosságra, hiszen ez is állandó prófétai téma, vagyis Isten folytonos üzenete felénk. De addig, amíg hitből fakadó lelkületváltás nem adatik nekünk, addig nem fog változni semmi.

– 3. De jó tudni, hogy egy napon csak az Úr magasztaltatik fel (11; 17), mindenki más megaláztatik (12–21). Boldog ember az, aki leborulhat az Úr fensége előtt (20), és belátva saját halandóságát és gyarlóságát, csakis az Úrban, az örök élet Urában bízhat (22). Az ilyen ember tud bővelkedni és szűkölködni (Filippi 4,12), képes eldobni bálványait (20), és minden körülmények között tud elégedett lenni; éppen ebben van gazdagodása...

2Timóteus 3,10–17

313. dicséret