– Félelmetes ereje van a szélnek. Nemcsak abban az értelemben, hogy rombolhat, pusztíthat, hanem abban az értelemben is, hogy hol ilyen, hol olyan irányba állít bennünket. A zászló hol erre, hol arra lobog, még akkor is, ha megtépázta a szél. Ugyanakkor a szelet nem lehet megragadni, egyszer tornádó, másszor mintha itt sem lett volna, eltűnik a szélcsend beköszöntével. Életünk tartalmára, irányára, értékére is rákérdez ez a bibliai kép. Mit hajszolunk ebben a világban? Szelet hajszolunk? Milyen hatásoknak tesszük ki magunkat?

– Hóseás Izráel, az északi országrész felett tart ítéletet, amikor kijelenti, hogy „Efraim szelet hajszol…” (2) Isten népe is lehet ilyenné? Hitetlen, ingadozó, hűtlen, megbízhatatlan, hazug? (3) Hosszan részletezi ezt a nyomorult állapotot a próféta, az egész fejezetben, könyvének nagy részében.

– Isten szava megtérésre hív, amelyből irgalom, igazság, remény fakad (7). Aki az Úrhoz fordult, az nem szűnik meg az Úrban bízni. Isten népe nem kalmárkodásra, e-világi alkukra (8), ócska, múlandó és hitetlen küzdelmekre alapoz (4), hanem az Úr megtartó kegyelmére, amely egyre tisztábbá mossa életét, szolgálatát. Ez a megtérés az Isten Szentlelkének ajándéka. Ez áldott „szél”! Ez nem rombol. Ez is láthatatlan, de láthatóan megtapasztalható a munkája. Ennek a szélnek tedd ki Urunk, az életünket (János 3,8). Őrizz meg a szentségben, az állhatatosságban, és óvj meg minden ügyeskedő és hűtlen kalmárkodástól! (1)

2Timóteus 1,1–7

303. dicséret